Egyszerűen nem tudok szó nélkül elmenni az utóbbi napok egyik legfelkapottabb témája mellett, miszerint Amerikára is az a veszély leselkedik, hogy elveszti évszázados renoméját, és szégyen szemre őt is leminősítik, pedig az 1900-as évek elejétől fogva a legtutibb befektetésnek számítottak az amerikai papírok. A kérdés azért merült fel, mivel nem régen az S&P rontotta Anglia kilátásait, ami a hasonlóságok miatt (a jószomszédi viszony, most rosszszomszédi iszonnyá vált) rögtön kicsapta a biztosítékot a befektetőknél, gyengült is a dollár a hírre.

A hitelminősítők a válság miatt gyakorlatilag elvesztették a korábbi hírnevüket, hiszen az utóbbi években mindenki feszült figyelemmel követte a döntéseiket, és olyan országokat tudtak rettegésben tartani, mint például Magyarország. Nagyon röviden ezek a hitelminősítők bizonyos gazdasági mutatók szerint sorolják be az országokat, és annál rosszabb minősítést adnak minél nagyobb az ország csődkockázata. Na már most a mutatók késése miatt csak késve tudnak maguk az intézmények is reagálni, amiért meg is kapják a magukét, hiszen milyen inkorrekt dolog egy földön fekvő emberbe még egy rúgást megereszteni. Nem is olyan régen még attól csináltunk be, hogy mikor leszünk bóvli minősítésűek (van befektetési kategóriás minősítés, meg bóvli, amin belül ezernyi árnyalattal találkozhatunk), ami egyet jelentene a világ végével. A szakik azzal próbáltak minket nyugtatni, hogy áh úgy sem merik ezek ezt megtenni, hiszen ők is tudják milyen szörnyű hatása lenne a lépésnek.

Na és itt van a kutya elásva, mivel az okosok most is arra hivatkoznak, hogy ha nem Amerikáról lenne szó, akkor a durván elszálló költségvetési hiány, és az államadósság miatt rögvi le kéne lőni őket a prémium kategóriából, de hát ugye a világ legnagyobb gazdaságáról van szó, a dollár meg mégis csak valami világpénz féle dolgot tölt be, még ha az euró próbálja is őt kifúrni. Hát persze már megint kivételeznek a stréberrel – mondhatnánk…

Ezzel még nem is lenne baj, hiszen mint láttuk annyira bizonytalan mindenki, hogy egy apróbb negatív hír is ki tudja pukkasztani a vattacukorból szőtt rózsaszín ködöt, de akkor meg ne legyenek ilyen fontosak a nagyobb befektetőknél a minősítések. A rettegés azért állhat még mindig fönn pl Magyarország esetében, mivel a dollármilliárdokat kezelő intézményeknél meg vannak határozva befektetési limitek – amik a hitelminősítésekre épülnek -, és ha romlik a minősítés, akkor tetszik nem tetszik ki kell szórniuk az eszközöket. Azt meg nem nagyon várhatjuk a külföldiektől, hogy a két szép szemünkért kitartanak mellettünk.

Visszakanyarodva Amerikához, ott csak évek távlatában jelenthet valós veszélyt a leminősítés – ami az amerikai kötvényeknek jelentene jó hírt a kockázatkerülés miatt -, abban az esetben ha kicsit megnyugodtak a piacok. Hátha addig a keserű pirula is elpárolog a nagyok kezéből, és senki sem figyel majd oda a korábban olyan mértékadó hírre.