Korábbi posztunkban röviden igyekeztük felfedni, hogyan is működnek a kötvények, most ugyanez a célunk a másik nagy, és talán még több figyelmet magára vonó eszközkategóriával, a részvényekkel.

Miközben a kötvények hitelviszonyt testesítenek meg, egy részvény birtoklásával tulajdonjogot szerzünk a részvényt kibocsátó vállalatban. A két helyzet alapjaiban különbözik egymástól, ami a két értékpapírfajta mindenféle tulajdonságát meghatározza, így befektetőként egészen más jelekre kell figyelmesnek lennünk, akár befektetési alapokon, akár közvetlen értékpapír-vásárláson keresztül szeretnénk megvalósítani elképzeléseinket (érthető módon a mindenki számára elérhető nyilvános, azaz tőzsdén jegyzett részvénytársaságokról van szó).

Az egyik legfontosabb eltérés, hogy a kötvényesek, azaz hitelezők követeléseit a vállalt csődje esetén előbb elégítik ki, mint a részvényesekét, utóbbiak számára valójában csak a maradék jut a vállalat eszközeiből a vállalat felszámolásakor. A részvények ráadásul a kötvényekkel szemben nem fizetnek előre meghatározott nagyságú kamatot sem, így ebből a szempontból is nehezebben tervezhető hozamokhoz juttatják a befektetőiket, mint a kötvények, azaz általában véve lényegesen kockázatosabbak.

Eddig a feketeleves, szerencsére a részvények rendelkeznek olyan jó tulajdonságokkal is, amelyek miatt érdemes legalább fontolóra venni a befektetést. A tulajdonjoggal együtt ugyanis némi beleszólást nyerhetnek a részvényesek a vállalat irányításába, működésébe is a közgyűlésen leadott szavazataikkal. Igaz, nagyon sok részvényes esetén egyetlen részvényes szava kevés lehet, de sokszor láttunk már olyat, hogy befektetők összefogva jelentős változásokat voltak képesek elérni egy-egy társaságnál.

Sokkal fontosabb viszont, hogy a részvényeket kellően hosszú távon megtartva nagyobb hozamra számíthatunk, mint egy kötvénybefektetéssel, cserében a magasabb kockázatért, és ugyanez igaz a kötvény- és részvényalapok viszonyában is. A hangsúly persze megint a hosszú távon van, hiszen mindenki látta az elmúlt egy-két évben, milyen szélsőséges kilengéseket képesek a tőzsdék produkálni. Hosszú távon viszont a részvények, miután többnyire a reálgazdaságban működő vállalatokról van szó, a gazdaság hosszú távú növekedését közvetítik, közvetlenül a zsebünkbe.

Egyáltalán nem mindegy viszont, hogy melyik társaság részvényeit megvásárolva próbáljuk kivenni részünket a tutiból, nyilván senkinek nem meglepő, hogy a világ tőzsdéin, még ha csak a számottevő piacokat is vesszük, sok ezer részvény közül választhatunk. Ennek is megvan a maga szépsége, de meglehetősen költséges, időigényes és rizikós tud lenni, ha ebből a kavalkádból akarjuk saját magunknak kezelve a portfóliónkat kiválasztani a megfelelőt (az, hogy mi tesz egy részvényt „jóvá”, megér egy külön posztot).

Érdemes lehet éppen ezért mindezt profikra bízni, és közvetlen részvényvásárlás helyett inkább részvényalapot vásárolni. Annál is inkább, mert így sem veszítjük el az izgalmat, kismillió stílusú, befektetési stratégiát követő alapot találhatunk a piacon, mindenféle régióra, országra, szektorra, piacra, szóval lehet trükközni, variálni, és mindeközben biztosak lehetünk benne, hogy profik végzik el helyettünk a „piszkos munkát”.

Eddig az intró, a következő posztokban pedig körüljárjuk, hogy mennyit ér egy részvény, miért annyi az ára, amennyi, mikor érdemes venni és mikor nem. Aztán még arról is szó lesz, hogy milyen stratégiákkal próbálják meg leigázni a tőzsdéket a profik.

To be continued...