A közelmúlt legnagyobb csinnadrattával várt eseménye a G-20-as csúcstalálkozó volt, ahol az előzetes várakozásoknak megfelelően a vezető kormányok megerősítették, hogy túl gyenge lábakon áll a gazdaság, a pénzpumpa pedig nem áll el, legalábbis egyelőre. Ezzel nem is lenne baj, azonban a takaró véges, az infláció pedig – mi tudjuk a legjobban – káros, ergo szépen lassan visszavonulót kell fújni, és az ingyenpénzeket visszavenni.

A Legyen ön is milliomos 20 milliós kérdéséhez lehetne –ezzel kapcsolatban - feltenni a következő kérdést: egészen pontosan mikor, milyen módon és milyen gyorsan kellene a kormányoknak és jegybankoknak kivonulniuk a piacról? Az adófizetők pénzéből hatalmas összegeket szántak és szánnak a kormányok a gazdaságok talpra állítására, miközben a jegybankok kamatcsökkentésekkel, meg egyéb módszerekkel az akadozott pénzügyi rendszerbe próbáltak életet lehelni. Azonban ez nem tarthat a végtelenségig, hiszen ha nem lesz ilyen ramaty a munkaerőpiac, és fogyasztók hajlandóak lesznek megint fogyasztani, és hitelt felvenni, akkor az infláció réme fenyegeti a világot (persze nehogy azt higgyük, hogy napokon belül, évekről van itt szó).

A legjobb az egészben, hogy ahány ember, annyi megoldása létezik a korábbi kérdésnek. A közgazdászok, meg egyéb „okos professzorok” nem egyszer hevesen vitatkoznak a válságról, még a kiinduló helyzetben sincs egyetértés, akkor meg hogy várhatjuk el, hogy az igazán jó döntésben is egyetértés szülessen. Nem mondok újat azzal, hogy a következő időszak egyik fő témája az „exit stratégia” lesz, egy rossz húzással pedig elintézhetjük magunkat.

Három lehetőség van, amit érdemes röviden áttekintenünk. Az első legyen az, hogy túl gyorsan vonják ki a kormányok a pénzt a gazdaságból (például kamatemeléssel), ez pedig azt eredményezheti, hogy az éppen a mérgezéséből felépülő gazdaságok a stagnálás vagy az újabb recesszió elé néznek (ennek kicsi az esélye, de akkor megint eső árfolyamokkal kell szembenéznünk). A második szerint éppen eltalálják az optimális kiszállást, ami körülbelül olyan tett lenne, mint egy szénakazalban megtalálni a tűt. A harmadik esetben túl sokáig várnak a kormányok, ami egy ideig jó lehet a gazdaságnak, viszont később az infláció felpörgése lesz a nagy probléma. Vannak olyan szakérők, akik azt mondják, hogy még ez utóbbit is megérné kockáztatni, hiszen könnyebb az inflációt megszelídíteni, mint egy W alakú állapottal elbánni.