A közkeletű tévhit szerint a befektetés a hozamról szól, de ez nem igaz. A befektetések a kockázatról szólnak. Egyértelmű persze, hogy a cél a hozam elérése, a befektető még több pénzt akar keresni a pénzével, de a döntéseket akkor is a kockázatra fókuszálva kell meghozni, a magasabb hozamot csak magasabb kockázat vállalásával érhetjük el hosszú távon. Ugyan az utóbbi időben egyre erősebbek azok a hangok, amelyek szerint a tőkepiacokról alkotott elképzeléseink nagy részét nyugodtan sutba vághatjuk, egyelőre még senki nem állt elő jobb elmélettel, úgyhogy maradunk ennél.

Szóval a kockázat kulcsfontosságú. De egyáltalán mi a kockázat? Hogy pénzt veszítünk? Vagy a bizonytalanság? Ha nem kapjuk meg a nekünk jogosan járó pénzt valamilyen szolgáltatótól? Egy kicsit mindegyik.

A bizonytalanság nem olyan rossz, ha fizetnek érte

A befektetések kockázatát ezzel együtt általában a hozamok bizonytalanságaként értelmezik, ami végül is magában foglalja valamilyen módon a fent említett rizikók mindegyikét. Az alacsony kockázatú eszközök hozamának kicsi a bizonytalansága, egy bankbetétnél például pontosan tudjuk, hogy mikor és mennyi pénzt kapunk vissza. Persze valami hajszálnyi kockázat itt is van, hiszen szélsőséges esetben a bank is fizetésképtelenné válhat, de ezt az állami garancia kivédi. Ellenben egy részvénynél nem tudhatjuk, hogy pontosan hol lesz egy hét, egy hónap, egy év múlva az árfolyam, de hosszú, több éves időtávon joggal bízhatunk abban, hogy szépen keresünk cserébe a befektetéssel.

A kockázat mérése megint egy szép feladat, a pénzügyi elméletek a különféle mérőszámok, módszerek egész hadát dolgozta ki, de igazán tökéletes talán nem még nem akadt. Nem is akarok ezzel foglalkozni, ehelyett inkább az ütött a fejembe, hogy ugyanazt a jelenséget mennyiféleképpen meg lehet ragadni. Például ha fogjuk a német részvénypiac vezető indexét, a DAX-ot, és gyurmázunk egy kicsit az adatokkal.

Ha jön a para, minden a feje tetejére áll

Ott van például a napi hozamok szórása, azaz az átlaguktól való eltérésük átlaga. Kicsit nyakatekert meghatározás, de a fogalom maga hasznos, azt mutatja, hogy egy adott időszak alatt a hozamok jellemzően mennyire ingadoztak az átlaguk körül. Ha minden napra ábrázoljuk, hogy a megelőző 30 napban hogyan alakult ez a szórás, egészen plasztikus képet kapunk a válság súlyosságáról: a piaci bizonytalanság, a hozamok ingadozása messze felülmúlta az internetlufi 2001-es kidurranása körüli hisztériát.

A hozamok kilengéseit nyilván az árfolyamok csapkodása okozza. Az előzőhöz teljesen hasonló ábrát kapunk, ha megnézzük, hogy az egyes napokon a napi maximum és minimum árfolyamok között mekkora volt a relatív különbség (itt szintén a megelőz 30 nap átlagát vettem). Jól látható, hogy a 2005-2006-ban és egy kicsit még 2007-ben is kitartó nyugodalmas időszak után a válság kitörésével a részvénybefektetők nagyon hirtelen azzal szembesültek, hogy a korábbi 1 százalék körüli napon belüli mozgásokat akár 6-7 százalékos eszeveszett ugrások váltották fel, a megszokott kerékvágáshoz pedig csak idén tavasszal került közelebb a tőzsde, legalábbis ami a napon belüli ingadozást illeti.

Bukni sokkal gyorsabban lehet, mint nyerni

Azt is érdekes egyébként szemügyre venni, hogy ezek a napon belüli kilengések milyen elmozdulásokat eredményeznek a megelőző nap záróértékéhez képest. A 3 százalékos határ persze teljesen önkényes, de megint csak elég látványos képet szül. A 2008-ban kirobbant piaci válság előtt évekig szinte egyetlen egy olyan kereskedési nap sem volt, amikor meghaladta volna az index elmozdulása ezt a szintet, aztán a válság alatt meg minden második nap volt ilyen.

Miközben tehát évekig folyamatosan szépen meneteltek felfelé a tőzsdék, a napi árfolyammozgások meglehetősen korlátozottak voltak. Amikor viszont délnek veszik az irányt az indexek, akkor örülhet mindenki, ha nem bukik több százalékot egyetlen nap leforgása alatt. Amikor tehát borongósra fordul a hangulat a tőzsdéken, sokkal nagyobbat lehet rövid idő alatt bukni, mint amennyit korábban kereshettünk egy-egy napon. Már csak ezért sem érdemes a részvényekre mint a gyors meggazdagodás forrására tekinteni.

A befektetések viszont nem is az instant Krőzussá válásról szólnak, hanem a hosszú távú, türelmes gyarapodásról.