Végre elmúlt 2008, minden nyavalyájával együtt, azonban ha jobban körbenézünk még mindig a világégés kellős közepén vagyunk. A válság még mindig javában tart – és egy ideig nem is szabadulhatunk tőle -, ettől függetlenül viszont találhatunk befektetési lehetőségeket a piacon. Gondolatébresztőként most egy nem sokat hangoztatott szegmenssel fogunk foglalkozni, a mezőgazdasággal.
Alapvetően most az élelmiszertermelést vesézzük ki, ami minket szolgál, nélküle az élet nem maradhatna fenn, éppen azért a fogyasztók bármit megadnak a termékekért. Nem csak a nyersanyagpiac szerelmeseinek lehet ismerős a búza, a rizs, a kukorica, és a burgonya, miközben ott vannak például a zöldségek és a gyümölcsök, amik mind-mind bőséges vitamin- és ásványi anyag források.
Első hallásra meglepőnek tűnhet, azonban a legelemibb tulajdonságai miatt a mezőgazdaság igazi aranybányává is válhat. Köztudott, hogy a föld megművelhető területeinek nagysága véges, és eltekintve a génmanipuláltan felturbózott vetésátlagú terményektől korlátosak a kapacitások (minden határ nélkül nem tud nőni a kínálat). Emellett azt is tudjuk, hogy a föld lakossága egyre csak nő, ami az alapélelmiszerek iránt egyre növekvő keresletet generál. Főként a fejlődő országok (például Brazília, Kína, India) felelősek ezért, a nyugati országokban ugyanis egyre fogyatkozik a népesség.
Ez önmagában is elegendő lenne az áremelkedésre, de az utóbbi években egy különös jelenségre lettek figyelmesek a tudósok, ami a mezőgazdaság összeomlásával fenyeget. 2004-óta egyre növekvő számban fogynak a mézelő méhek kolóniái (Amerikában és Európában egyaránt), ami nagyrészt a „kolónia összeomlás” nevezetű járványra vezethető vissza. Hagyományosan évente 15-20 százalékkal csökkenhetne a mézelő méhek száma, azonban 2007 szeptembere és 2008 márciusa között 36 százalékkal csökkent az állomány, és ha így folytatódna, akkor 2035-re végérvényesen eltűnnének a mézelő méhek az amerikai kontinensről.
A méhek áldásos tevékenysége nem pótolható a mezőgazdaságban (vagy csak igen magas költségek mellett), a kipusztulásuk pedig gyakorlatilag eltüntetné a föld színéről a zöldségek és gyümölcsök nagy részét. Először csak kevesebb lenne a termés, majd ezt követően a táplálkozási szokások drasztikus megváltozása az emberiséget is fenyegethetné (nemhiába mondta Einstein, hogy ha a méhek kipusztulnak, akkor az emberiségnek már csak négy éve van hátra).
Az erős fundamentumok ellenére lehetnek időlegesen visszaesések, például a válság is lejtőre küldte a nyersanyagárakat (plusz a szektorban tevékenykedő vállalatok részvényeit), azonban nem kérdőjelezhető meg a korábbi összefüggés. Hosszú távon tehát érdemes lehet már felfigyelni a szektorra, ha nem is a nyersanyagpiacon, de a részvénypiacon keresztül mindenképpen. Nem kell ugyanis nyersanyagpiaci gurunak lennünk, csak ki kell választanunk egy élelmiszer szektorban működő vállalatot, megvesszük a részvényét, és megtartjuk 20 évig, majd ha minden jól megy, akkor tisztességes nyereséggel adhatunk túl rajta.
Ezen kívül egyre több befektetési alap (vagy alapok alapja) kezd az agrárszektorra koncentrálni, sőt vannak olyan indexkövető alapok, amik egy adott agráripari részvényindexbe, vagy ezek meghatározott mixébe fektetnek be. Ezáltal nem kell nekünk kiválasztani az adott vállalatot, hanem az alapkezelő által egy kellően diverzifikált portfólióhoz juthatunk, csak itt sem szabad elfeledkeznünk a kockázatokról.
