Itt az év vége, lassan illene valamiféle mérleget vonni az esztendő eseményeiről. Volt egy-két jó buli nyáron (talán egy kicsit több is, mint egy-kettő), voltam egy-két európai városban is, ez is oké volt, satöbbi satöbbi. Ezek a kevésbé érdekes személyes részletek, de hogy mit mutat az értékpapírszámlám egyenlege, na az már sokkal tanulságosabb. Döbbenet, komolyan nevethetnékem támadna, ha nem az én pénzemről lenne szó. Persze a nemzetközi helyzet nem éppen a pénzkeresésről szólt 2008-ban, mindenen, még a pénzpiaci alapokon is lehetett bukni, ha éppen úgy jött ki a lépés. Ha pedig emellé még kifejezetten a darázsfészkekbe nyúlkált az ember, mint ahogy én tettem, egész gömbölyű kis mínuszokat lehetett összehozni. Hol szúrtam el, és mit lehet tenni?

A vallomás: leginkább az orosz sztoriba szaladtam bele nagyon csúnyán („köszönjük, visszaülhetsz, tapsoljuk meg”). Igen-igen, még a grúz háború előtt. Nyilván nem lehetett a katonai agressziót előre látni, és igazság szerint nem is ez az, ami lényegében eltörölte a Föld színéről a portfólióm orosz részét (szerencsére csak egy kisebb szeletét tette ki még az apokalipszis előtt is, mára meg elhanyagolhatóvá zsugorodott), de azért félrenyeltem, amikor megláttam, mit művel az orosz tőzsde utána.

A nagy bajt persze a hitelválság begyűrűzése, és a recesszió miatt délnek forduló olajár okozta, de olyan sebességgel, hogy mire kettőt pislantottam, odalett egy kalap pénzem. Minderre még az orosz tőzsde fel-felfüggesztése is keményen rájátszott. Ez van, megtanultam a leckét. Nem, nem az a lecke, hogy ezen túl tartsam magam távolt Oroszországtól, hanem hogy lehet bizony bukni is, de pánikra semmi ok.

A mostanihoz hasonló válság alól – ami ha minden igaz az elkövetkező egy-két évtizedben is biztos be fog következni egy-kétszer – semelyik piac sem függetlenítheti magát, még ha a fundamentumok mást mondanak is. Ha baj van, mindenhol baj van, azaz tök mindegy mit csinál az ember, egyedül egy nagy halom készpénzen ücsörögve érezheti jól magát. Elkeseredésre azért nincs ok, attól még nem jönnek vissza az elveszett forintok, pláne, hogy mostantól lehet igazán jó befektetési lehetőségeket találni.

Sajnos Oroszországban a fundamentumok sem olyan erősek már, tehát most nem tennék a maréknyi megmaradt pénzem mellé többet orosz befektetésbe. Viszont máshova annál inkább, hiszen az egész világon meredeken zuhantak az árfolyamok, és mivel hosszú távon gondolkodom (nem vagyok kimondottan öreg), idővel tuti nyerőben leszek, csak győzzem kivárni. Majd jól kitalálom, hogy mivel lehet sokat keresni, kellenek azok a milliók nagyon.