A vezető politikusok mind Amerikában, mind Európában próbálnak bűnbakokat keresni - amivel leplezni tudnák a saját hibájukat és felelősségüket -, a csillagok állása miatt pedig most a fedezeti alapok kerültek a figyelem középpontjába. A fedezeti alapok a világon gyakorlatilag teljes titokban tarthatták a működésüket, az egyre nagyobbra növekvő szektor pedig az utóbbi évekre meghatározó szereplővé nőtte ki magát. A reflektorfénybe kerülés azért is érdekes, hiszen az alapok többsége nagyon súlyos veszteséget könyvelhetett el a válság miatt, a tőkekivonásokkal együtt pedig nagyon sok alap tűnhet el, hiszen ha elmaradnak a díjbevételek, akkor egy idő után már nem lesz gazdaságos fenntartani az üzletet.
A 2007-ben kirobbanó világégés nem egyszer 100 százalék feletti hozamot hozott azoknak a vagyonos befektetőknek, akik igénybe vették a fedezeti alapok nyújtotta lehetőségeket, sőt volt olyan alapkezelő aki két alapjával is 600 százalék körüli nyereséget ért el. Nem csodálkozhatunk ezen, az alapok csak a kínálkozó lehetőséget használták ki. Senki nem tartotta rövid pórázon az alapokat, ez pedig a mostani válságban súlyosan megbosszulta magát. Az emelkedéskor senki sem vonta kérdőre a rendelkezésre álló tőkéjük többszörösét megforgató alapokat, most viszont nagyon egyszerű ezt a szektort hibáztatni a hatalmas esések miatt.
Az egyik vezető fedezeti alap első embere megelégelte a szidalmazást és ellentámadásba ment át, egy keddi konferencián azt találta mondani, hogy helyettük inkább a bankok háza táján kellene körbenézni. A bankok hagyományosan komoly tőkeáttétellel működnek, sokkal nagyobbal, mint például a hedge fundok, aminek a leépítése miatt zuhantak az elmúlt hónapokban a tőzsdék. Emellett az sem elhanyagolható szempont, hogy a bankvezérek még a veszteségleírások közepette is komoly bónuszokat vihettek haza.
Az egymásra mutatogatásban azonban érdemes tisztán látnunk, el kellene ismerniük az illetékeseknek, hogy magában a rendszerben volt a hiba, a játékosok pedig csak a kínálkozó lehetőségre csaptak le. A válságot nem lehet egyetlen ember nyakába varrni, még akkor sem ha szúrja szemünket, hogy a nagy esések közepette elképesztő nyereséget harácsoltak össze egyes fedezeti alapok, miközben a szereplők többsége folyamatosan vesztett.
Azt se felejtsük el azért, hogy a fedezeti alapok világából nem egy sajátos befektetési stratégia szivárog át lassan a hagyományos befektetési alapok piacára (hazánkban ezek a származtatott alapok között jelennek meg), így ezekből a magánbefektetők is profitálhatnak. Nyilván nem mindegy, hogy az alapkezelő milyen szinten űzi ezeket a módszereket, de az idő úgyis eldönti: a megfelelő múlttal rendelkező alapok között biztosan találhatunk a jövőben is jól teljesítő alapokat.
