A nemrég még az évszázad egyik legnagyobb válságának tartott összeomlása mostanra olyannyira a múlté, hogy az újabb magasságok láttán nem győzöm kapkodni a fejem. A lelkesedésem persze nem vesztettem el (talán köszönhetően a rendszeresített reggeli Krajczár Kevert elfogyasztásának), elkezdtem bizakodni a nyersanyagpiaci fellángolásban.

Szerintem a fejlődő részvénypiacokon a további hegymenet a globális reálfolyamatok javulásával folytatódhat, ezen a téren pedig gőzöm sincs, hogy mi fog történni. Persze tudnék puffogtatni a levegőbe, hogy „jó lesz az”, vagy hogy óvatosnak kell lenni. Igazából gőzöm sincs, de ahogy látom a többség is csak tapogatózik. Eközben az árupiaci termékek, úgymint a búza, a kukorica, a szójabab vagy a rizs kisebb áremelkedésen mentek keresztül az elmúlt hetekben, mint amit a fejlődő részvénypiacokon megtapasztaltunk. A meló utáni második feles ráadásul egész szép színben tünteti fel a fundamentumokat (mindig meghatódok a gyönyörtől, amikor leírom ezt a szót) is.

Szóval kuksoljuk meg egy kicsit jobban az árupiacokat. Tudják, esik az eső vagy szárazság van, sok a termés vagy kevés, sok a lóvé és itt kezdjük költeni vagy éppen kevés ezért kezdjük elvinni, erős a dollár vagy gyenge, blablabla. A hosszabb távon gondolkodóknak lehet jó sztori, hogy az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyok miatt a termelési oldal nyomás alatt maradhat, miközben a fejlődők globalizálódása a fogyasztás terén felfele mutató tartalékokat jelenthet. 

Ráugorhatnánk azért is az árupiaci termékekre, mert a dollár további mélyrepülésére számítunk az egyre nagyobb eladósodást látva, vagy félünk az egyre többek által jósolt inflációs veszélyektől. Aki pedig az elmúlt hónapban a részvénypiaci befektetésével kiérdemelte a nagy király jelzőt, az se feledje, hogy az árupiaci termékekkel jól lehet mérsékelni a potenciális kockázatokat, melyeket az egyetlen eszközkategória irányába való kitettség szülhet.