Most megint minden pont nem úgy van, ahogy hitte a világ, hogy van, vagy legalábbis most mindenki azt hiszi, hogy nem úgy van, ahogy hitte a világ korábban. Vagy valami ilyesmi. Szépen benne vagyunk az amerikai gyorsjelentési szezonban, és a jelentésüket a világ elé táró, meghatározó vállalatok részéről eddig lényegesen több pozitív meglepetést láthattunk, mint nem. Végre vége a szörnyűségeknek? Azért ez nem ilyen egyszerű.

Több szektort is kiemelt figyelem övez. Az amerikai gazdaság szempontjából egyfelől marha fontos, hogy a lakossági fogyasztás beinduljon, nem véletlen tehát, hogy a Johnson & Johnson várakozásokon felüli eredményének mind a bevételeket, mind pedig az egy részvényre jutó nyereséget illetően örülhetnek a befektetők. Persze azt sem érdemes elfelejteni, hogy a társaság eredményessége a válságban is biztonságosnak számító egészségügyi és gyógyszeripari tevékenységből származott főként.

Ott vannak még a bankok is. Az egész válság sztori tőlük indult, és az is biztosnak tűnik, hogy amíg a pénzügyi szektor nem talál magára, addig a reálgazdaság terén sem lehet igazi fordulatra számítani. Ha nincs vérkeringés, nincs mozgás sem. A Goldman Sachs váratlanul pozitív jelentésére ugyan még sokan azt mondták tegnap, hogy az eredmények nem fenntarthatók, a JP Morgan profitjára biztosan mindenkinek fülig szaladt a szája: éppen hatszor akkora lett, mint amire a piac számított.

Nagyot durrant az Intel második negyedéves gyorsjelentése is, a várakozásoknál ugyan csak hajszálnyival volt nagyobb a második negyedév profitja, de a vállalat vezetése szerint kimondottan kedvezőek a kilátások. A részvények megugrottak tegnap, és szépen magukkal rántották az egész piacot is, nemcsak a technológiai szektort. Szóval megy az örömködés, soha nem volt még ennyire jó.

Persze sok nagyon lényeges szereplő hátravan még, az utolsó jelentést augusztus végén teszik közzé, addig még nagyon sok csontváz kipotyoghat a szekrényekből, de valahogy erre most kisebb esély mutatkozik. A világ befektetői ugyanis olyannyira pesszimistákká válhattak az elmúlt fél évben – még a márciustól tombolt száguldás és hangulatjavulás ellenére is – a vállalatok eredményességével kapcsolatban, hogy negatív meglepetés már talán nem is érheti őket. A tőzsdén meg olyan nincs, hogy ne legyen sehogy, marad tehát az eufória, kérdés meddig. Praktikusan nyilván addig, amíg a befektetők optimistákká nem válnak.