Megtörtént az amerikai tőzsdéken, amiről már napok, sőt, talán hetek óta beszéltek a befektetők, a piacok tegnap úgy hatoltak át a több mint hat évvel ezelőtt kialakított támasszinten, mint kés a vajon. Ha nem következik be valamilyen fordulat az igen közeli jövőben, akkor viszont a több mint egy évtizede nem látott alacsony szintek még sötétebb jövőt festenek elénk: az amerikai részvénypiacok még igen súlyos zuhanások előtt állhatnak.

Általában véve nem vagyok nagy híve a technikai elemzésnek, azaz amikor a szakik egyedül az árfolyamgrafikon különféle rajzolataiban, illetve kizárólag az árfolyamadatokra (és esetleg a kereskedés forgalmára) alapozott indikátorokban próbálják meg felfedezni, mikor kell eladni vagy venni. Őszintén szólva egy kicsit a kecske lábcsontok kivetéséhez hasonlatosnak érzem, amikor valaki egy árfolyamgrafikonra különféle csésze meg fej-váll alakzatokat próbál odaképzelni, hogy igazolja várakozásait.

Az egész könyvtárnyi módszertant felhalmozó irányzat hátterében persze eredetileg nagyon egyszerű filozófia állt: mivel a tőkepiacok közelítenek a tankönyvekben szereplő tökéletes hatékonysághoz, az árfolyamba minden piaci információ bele van sűrítve, nem kell tudnunk semmi mást a vállalatról, amelynek részvényeit elemezgetjük.

Azóta kicsit finomodott a dolog, a technikai elemzők nem is a tökéletes hatékonyságot, hanem a tőzsdepszichológiát állítják középpontba, arra keresik a választ, hogy egyes helyzetekben a tömegpszichózis merre taszítja az árfolyamokat. Na ez az, amivel most megfogtak, és nem csak engem, hanem szinte minden befektetőt.

Az elmúlt napokban az egész világ lélegzetvisszafojtva figyelte, hogy vajon a Dow Jones Industrial Average az amerikai részvénypiacok egyik legfontosabb indexeként vajon képes lesz-e megállni a lélektanilag kiemelten fontos 7200 pontos szinten (szakszóval támaszon), vagy sem. Nem tudott megállni. (Klikkre jön a nagyobb grafikon.)

Márpedig ez a szint nemcsak azért volt fontos, mert olyan szép kerek szám, hanem mert a legutóbbi jelentős mélypont is ezen a szinten volt 2002-ben. Tegnap viszont simán keresztül verekedte magát rajta az index, és több mint 10 éves mélyponton zárt. Ha jól megnézzük a grafikont, nem nagyon látszódik semmilyen más hasonló szint a közelben, vagy legalábbis olyan régen volt már olyan egzakt mélypont, mint 2002-ben, hogy már nem lehet szinte együtt ábrázolni napjaink eseményeivel.

Mindez nem jelenti persze automatikusan, hogy az amerikai részvénypiacok most már egészen a vízszintes tengelyig zuhannak szabadesésben, de mindenesetre egy kellemetlen indikációja annak, hogy a befektetők még nem hisznek abban, hogy megfordulhat trend. A tőzsdepszichológia viszont éppen erről szól: ha mindenki elhiszi, akkor úgy is lesz. Egyelőre úgy tűnik, korai lenne belenyúlkálni ebbe a piacba, a további esés előtt túl kevés akadály mutatkozik (sőt, lényegében nem látszódik akadály).

A másik nagyon fontos index, az S&P 500 ráadásul már átütötte a legutóbb komoly minimumszintet, így itt inkább az a kérdés, hogy a tavaly év vége felé kialakult újabb mélypont megfogja-e az indexet. Nagyon könnyen elképzelhető, hogy nem így lesz, legalábbis a Dow Jonesszal történtek fényében nem fogadnék erre nagy összegben.