A Képviselőház tegnap elfogadta a nagy amerikai autógyártók időleges megmentését szolgáló csomagot, bár a republikánusok nem igazán repestek az örömtől, a Szenátus döntése pedig még hátravan. A részvénypiaci befektetők az ügynek különös figyelmet szentelnek, hiszen a GM, a Chrysler, vagy a Ford csődje  az egész amerikai és így a világgazdaságot is még mélyebb gödörbe sodorhatná. A nagyok túlélése jelen helyzetben kulcsfontosságú, azonban csak ideig-óráig tarthat majd. Valakinek buknia kell!

Az amerikai autógyártók gyengélkedése persze nem újkeletű dolog. A behemótok problémái évekkel ezelőttre nyúlnak vissza még az olajár száguldozásának idejére. A GM, a Ford, de akár a Chrysler is a benzinárak négy évvel ezelőtt megindult emelkedése közepette folyamatosan veszített piaci részesedéséből. Az emberek a kisebb fogyasztású japán autókat kezdték előnyben részesíteni a benzinzabáló pickupok és sportautók helyett.

Az amerikai őskövületek mindezek miatt a bevételi oldal jelentős visszaesésével szembesültek, ráadásul többek között az erős szakszervezeti ellenállás miatt (mely a létszámleépítések lehetőségét korlátozta) költségoldalon sem tudták felvenni a versenyt az ázsiai gyártókkal. A következő pofon 2008 elején érkezett, amikor a kibontakozó gazdasági válság miatt a fogyasztás jelentősen visszaesett és ennek hatására megindult az amerikai újautó értékesítések mélyrepülése. Ez ellen nem volt mit tenni, az egész autóipart (Ázsiától Amerikáig mindenhol) negatívan érintette.

A gazdasági válság az idei második félévben egy újabb szakaszba lépett, a bankok nemhogy a vállalatoknak, még egymásnak is vonakodtak hitelezni. Az akkorra már tetemes adósságokat felhalmozó amerikai autógyártóknak ez újabb érvágást jelentett, hiszen a kamatterheik jelentősen növekedtek, ráadásul újabb forrásbevonásra sem nyílt lehetőségük. A segélyért repülőgéppel érkező GM vezére bejelentette, hogy 2008 végére fizetésképtelen lesz a cég, amennyiben az állam nem segít.

Márpedig az állam eddig úgy tűnik segíteni fog, de az eredetileg kért 34 milliárd dollár helyett mindössze 14 milliárd dollárral. Ezzel a vállalatok még egy ideig túlélhetik, de a stratégia újratervezése, a munkafolyamatok átalakítása nélkül nem sokáig élvezhetik majd fennmaradásukat. Az állam március végéig adott határidőt a cégeknek, hogy addig érdemi lépéseket tegyenek a reorganizációban, persze valószínűleg ennyi idő (és talán pénz) sem lesz elegendő arra, hogy fenntartható pályára állhassanak a cégek.

Azt persze el kell ismerni, hogy a mentőcsomag elfogadására mindenképp szükség van a jelenlegi környezetben, ugyanis az autógyártók az amerikai GDP 10%-át adják (legalábbis a Ford vezére szerint). Ha nem lenne segítség, nagyon eldurvulna a recesszió. Ezt egyébként a lakosság is érzi, és a bankoknak adott hatalmas mértékű segítségeket követően az autógyártóknak szánt zsebpénzt elfogadhatónak tartják. Azt azonban látni kell, hogy a három nagyágyúból valaki (de akár mindannyian is) minden bizonnyal bukni fog, a piacnak nincs szüksége ennyi gyártóra. Ezt szépen lassan a befektetőknek is el kellene kezdeniük emésztgetni.