Magyar kötvényalappal én eddig csak szívtam, őszintén be kell valljam. No, nem akkorát, mint az orosz részvénypiaci befektetésemmel – az tényleg kapitális bukta volt -, inkább csak úgy, hogy hiába gondoltam korábban többször is, hogy végre beindul a dolog, az élet inkább felülírta a számomra kedvező forgatókönyvet. Majd' két éve úgy tűnt, hogy az akkor túl magasnak tűnő hozamszintek masszív csökkenésével tényleg jó befektetés lesz a magyar kötvény, azután fél év múlva is még csak ígéretes volt, azután meg már egészen extrém módon volt vonzó, de még nem kerestem vele.
De most már tényleg jó lesz, nem vicc.
A kötvények árfolyama és hozama éppen ellentétesen változik, hiszen a hozam a kötvény későbbi kamatfizetéseinek jelenbeli értékének és a kötvény árfolyamának hányadosa. Azaz ha általában véve a piacon megemelkedik a hozamszint, ahhoz, hogy a befektetők egy adott kötvénytől ugyanazt az elvárható hozamszintet kapják, csak alacsonyabb árfolyamon hajlandók megvenni, az árfolyam esése tehát a hozam emelkedésével jár.
Szóval ha valaki kötvényekbe, vagy kötvényalapokba szeretne fektetni, akkor lényegében a hozamszint esésére, esetleg szinten maradására fogad. Kivéve persze, ha a megvásárolt kötvényét egészen lejáratig meg szeretné tartani, hiszen ez esetben tök mindegy, hogyan alakul menet közben a kötvény árfolyama, a végén megkapja a névértéket, a futamidő alatt pedig a kamatokat. A befektetési alapok viszont természetszerűleg nem lejáratig tartják meg a papírokat, adják-veszik őket, hogy az alap átlagos hátralévő futamideje (azaz lényegében a kockázatossága) nagyjából állandó legyen.
Nagy szükség van tehát a hozamcsökkenésre ahhoz, hogy a kötvényalapom végre tényleg a megérdemelt hasznot hozza számomra. A kötvénypiac 2008-ban viszont lényegében megháborodott, épelméjű ember nemhogy előre nem látta, mi fog történni, de néha még utólag is nehéz volt megmagyarázni, amit láttunk. A brutális megugrást az év második felében mindenesetre biztosaz okozta, hogy a globális válság miatt a kötvénypiac lényegében megszűnt üzemelni, a traderek a fejüket vakargatva meredtek az üres képernyőkre, egyszerűen nem volt, aki állampapírt akart volna venni, hiába is adott volna el más (jól látszik ez szinte minden kötvénypiaci hozamon, én most a hosszú távú, tízéves papírok hozamát rajzoltam fel).
Az is látszik viszont, hogy az egy-két hétig tartó áldatlan állapot – ami nyilvánvalóan nem volt független a jegybank 3 százalékpontos kamatemelésétől sem – elmúlt, a hozamok szinte ugyanolyan élesen visszatértek 8-8.5 százalékra, ahogy megugrottak. Ez még továbbra is nagyon magas, ami azt jelenti, hogy a piac igazi mozgatásához elegendő pénzzel rendelkező befektetők egyelőre még mindig túlságosan kockázatosnak vélik a magyar kötvényeket, azaz úgy gondolják, a magyar állam nem éppen a legjobb adós, sok pénzt akarnak cserébe kapni a neki nyújtott hitelekért.
Ez viszont előbb-utóbb el fog múlni, és szerintem nagyon nagy gáznak kell jönnie, hogy a magyar kötvénypiaci hozamok tartósan és lényegesen a mostani szintek fölött ragadjanak. Nyilván minden megtörténhet, de ezen a ponton sokkal nagyobb az esélye annak, hogy végre szépen keresek majd a kötvényalapommal. A karácsonyi bevásárlást még nem ebből a nyereségből intézem persze, még csak nem is húsvétre érik majd be a dolog, de másfél-két év múlva már talán elégedett lehetek az eredménnyel.
