Nem kimondottan befektetési téma foglalkoztat már egy ideje, habár kétségtelenül köze van a pénzhez. Ha jobban belegondolok, kis jóindulattal akár még befektetésnek is lehet nevezni, hiszen a mikrohiteleken némi pénzt is kereshetek, meg hasznossá is teszem magam. Az ünnepek közeledte pedig még sajátos aktualitást is ad, de nem kell aggódni, nem szívbemarkoló giccsparádé következik.

Egy kedves barátom írt nekem a közelmúltban egy mikrohitelezéssel foglalkozó szervezetről, és bár korábban is hallottam ilyesmiről, most ástam bele magam kicsit jobban. Röviden összefoglalva: ezek a non-profit szervezetek közvetítőként igyekeznek eljuttatni a fejlett országok háztartásaiban keletkező megtakarításokat a harmadik világ vállalkozóihoz.

Nem adomány, kölcsön

A lényeg viszont, hogy nem adományról, segélyszervezetekről beszélünk, hanem hitelekről, amelyek akár csupán néhány tízdolláros nagyságrendűek is lehetnek. Ennyi pénzt nemcsak Nyugat-Európában, de itthon simán eltapsolunk egy óra alatt, de minimum egy könnyed estén, miközben a célcsoportot jelentő feltörekvő országok kisvállalkozói számára egy-két ilyen hitel lehetőséget biztosít pl. egy szövőszék vagy varrógép beszerzésére, vagy valami indulókészlet megvásárlására, amivel beindíthatnak egy kis háztáji vállalkozást. Szóval nem X darab babkonzervet kapnak, hanem eszközt, hogy javítsanak az életkörülményeiken.

Ezért cserébe egyébként elég kemény pénzügyi feltételeket vállalnak, a hiteleket olyan kamat mellett veszik fel, amiért még a legostobább konzumidióta is hülye lenne hazavinni hitelre plazmatévét („mert azért hülyék vagyunk...”). Az akár 60 százalékot is elérő kamat persze lényegesen jobb, mint az egyébként rendelkezésre álló uzsorások kínálta feltételek, nem beszélve arról, hogy egy korrektül működő nemzetközi szervezet a partnere a vállalkozónak, nem valami helyi gengszter.

Még pénzt is kereshetsz

A nemzetközi statisztikák szerint egyébként ezek a vállalkozók kiváló adósoknak bizonyulnak, nyilván másképpen állsz a dolgokhoz, ha tényleg a megélhetésed függ a hiteltől, nem a második szlovák rendszámos autód. Ha viszont szinte biztos, hogy visszafizeti a hitelét az adós, akkor én is kaphatok valamiféle megtérülést a tőkémre. Nem sokat azért, összesen talán ha 2-3 százalékot lehet így „keresni” a kölcsönadott dollárjaim után, a többit a pénzáramlás lebonyolítása és a rendszer, a helyi kirendeltségek működtetése viszi el.

A pénz viszont lényegében megmarad, hiszen amikor visszafizeti az első „ügyfelem”, újabb hitelt lehet nyújtani másvalakinek, ellentétben egy hagyományos adománnyal. Nem beszélve arról, hogy amikor a dollár erősödik 40 százalékot néhány hónap leforgása alatt, ahogyan tette például idén, akkor a 2-3 százalékos dollárkamat forintban számolva hirtelen 40 százalék feletti hozamot jelent... (Persze van egy sajátos csavar az egészben: a fejlett országok túlfogyasztását a legnagyobb feltörekvő országok finanszírozzák makrogazdasági szinten, miközben a fejlett országok háztartásai mikroszinten visszafinanszírozzák a vállalkozásokat).

Jobb, mint az iwiw

Az egész peer-to-peer, azaz magánszemélyek közötti mikrohitelezés koncepciójában nyilvánvalóan kulcsszerepe van az internetnek (habár maga a mikrohitelezés már jóval korábban is működött), ami egyfelől hatékonnyá teszi a rendszer működését, másfelől pedig szinte egyedüliként képes vonzó formába csomagolva eljuttatni az üzenetet a célcsoportnak, azaz a jólléti államok magunkfajta tespedt puhányainak.

A legtöbb szolgáltatásnál ráadásul azt is beállíthatjuk, melyik kontinensen, milyen körülmények között élő, vagy milyen vállalkozást működtető, vagy elindítani szándékozó háztartásnak adunk hitelt (sőt, van ahol konkrétan arcra, családra ki lehet választani a célszemélyt), ami meglehetősen emberközelivé teszi az egészet, nemcsak egy hatalmas pénznyelőbe csengetjük be a pénzünket, azt sem tudva, mi lesz vele később. Tényleg hasznosnak érezheti magát egy rövidke időre bárki.

Mindent egybevéve szerintem kevés ilyen jól működő dolgot találhatunk a témában, és miközben tényleg nem vonz a gondolat, hogy egy gigászi segélyszervezetbe szórjam be kevéske pénzem egy részét, hogy aztán valami afrikai hadúr rabolja el az azon vásárolt élelmiszereket a rászorulók elől, egészen jó ötletnek tűnik, hogy beszálljak a mikrohitelezésbe (nemcsak nekem tetszik a dolog, Nobel-díjat is osztottak már ki éppen e téren végzett munkáért cserébe). Az említett karácsonyi párhuzamot pedig tényleg nem akarom túlerőltetni, de azért joggal merül fel.

Ha kedvet kaptál: a legelső ilyen online szolgáltatás a Kiva.org volt, de szintén nagy forgalmat bonyolít a MicroPlace.com (amit az ebay működtet), de számos más hasonló portál működik még. A Wikipédián részletesen is utánanézhetsz ezeknek. Sok sikert a hitelezési bizniszhez!

 A képeket az sxc.hu-n találtam.