Igaz, hogy a 20-as éveimet taposom, de ettől még miért ne érdekelhetne, hogy mi lesz a nyugdíjammal? Az utóbbi időben mást sem hallottam, csak hogy ennyit és ennyit esett ez a részvény vagy az a tőzsdeindex, azonban nem hinném hogy sokan elgondolkoztak azon, hogy a saját nyugdíjmegtakarításukra ez mennyire tragikusan hatott.A magyar helyzetet ismerve hozzám hasonlóan a „gyanútlan áldozatok” többsége a növekedési portfóliónak a lelkes tagja (a legtöbben a fülük botját sem mozdították, hogy utánajárjanak a portfóliójuknak, sőt nem is nagyon töltötték ki a nyugdíjpénztáraknak beadandó portfólióválasztási lapokat), ami nemes egyszerűséggel azt jelenti, hogy aki itt van, annak a pénzének a nagyobb része végső soron részvényben pihen. Ha esnek a külföldi piacok 40 vagy a magyar piac 50 százalékkal akkor természetesen nem várhatunk túl sok jót, azonban ne feledjük el, hogy ez a válság 70 év óta a legsúlyosabb.
Éves összehasonlításban a növekedési portfóliós emberek 25 százalék körüli veszteséget nyelhettek eddig le, azonban érdemes arra figyelni, hogy amennyire gyorsan jöttek a zuhanások szeptemberben és októberben, annyira gyorsan jöhet egy esetleges visszapattanás is. Nem beszélve arról, hogy amennyire szívós a világgazdaság, túl fogja élni ezt a hihetetlen nagy válságot is, és lehet hogy évek múlva, de visszatér minden a rendes kerékvágásba.
Nézz körül és láss
Az okosok azt mondják, hogy hosszú távon megtérül a részvények magasabb kockázata, a magasabb kockázat pedig most mutatkozik meg igazán, amikor esnek az árfolyamok, akár egy kő. Nem tehetek én sem mást, mint hogy kiülöm a válságot, mert annál nagyobb őrültség most nincsen minthogy valaki pénztárt vagy portfóliót váltson ilyen szutyok környezetben. Ezzel azonnal realizálnám a veszteséget (egy több kötvényt tartó portfólió pedig csak lassan tudja majd visszahozni az elveszett pénzeket), miközben jobb híján ki is lehetne várni a bukót. Aztán majd lehet azon gondolkozni, hogy hogyan teljesítettek a pénztárak, és esetleg egy jól eltalált időpontban át lehet cuccolni az egyik historikusan jobban teljesítő pénztárhoz.
A legnagyobb hiba amit el lehet most követni az a teljes semmittevés és nemtörődömség. Mindenkinek érdeke, hogy egy ilyen bizonytalan környezetbeni utánajár a dolgoknak, és megpróbálja a jelenlegi tudásnak megfelelően a legjobb döntést meghozni. Igenis meg kell nézni a pénztárak hozamait, utána kell járni, hogy miben van a pénzed, és legfőképpen tudni kell, hogy más pénztárak milyen feltételek mellett működnek. Nem szabad azt hinni, hogy be vagyunk betonozva egy pénztárhoz, lehet, hogy időbe telik, de ha már valakire rábízzuk a pénzünket, akkor minden elérhető infót tudnunk kell. Mert ugye a szomszédnak sem adok kölcsön csak úgy!
Végül, de nem utolsó sorban csak félve említem meg, hogy a következő néhány év kuriózumnak fog számítani a nyugdíjpénztárak piacán. Érdemes lesz a 2008-as hozamokat majd megnézni, és akkor kiderül most miről beszélek, a választható portfóliós rendszer ugyanis teljesen eltérő portfóliókat eredményezett, ami a hozamok eltérésében is meg fog mutatkozni. Egy egyszerű példával élve nem az a király, aki a jók között a legjobb, hanem aki a rosszak között tud a legjobb lenni, most pedig erre kaphatunk majd választ, hiszen a mostani katasztrófális környezetnél nem is kívánhatnánk jobb próbát a pénztáraknak. Csak az a baj, hogy itt a mi pénzünk és a nyugdíjunk forog kockán.
