Megint a forintárfolyam, főhet a fejünk, milyen pénznemben, hogyan, mennyit éri meg tartani, hogy elkerüljük ezt a hülye ingadozást. Habár már korábban is sokan figyelmeztettek, hogy a forint talán nem az őt megillető szinteken ingadozik, és a kérdésnek nem arról kell a fundamentumoknak szólnia, hogy 255 vagy 260 a reális, sokkal inkább a 280 forint (sőt, annál magasabb) értékek körül kellene keresgélnünk a megfelelő árfolyamot. Hát ott vagyunk megint, (illetve most megint nem) szuper, gondolhatja, aki idejében átváltotta devizában denominált eszközökre megtakarításait – vagy éppenséggel már jó ideje eleve devizában takarított meg.

Persze nem mindig a jó irányba megy a devizapiac, ha valaki nap, mint nap átszámította például 2008-ban euróban vagy dollárban denominált befektetési jegyeinek árfolyamát, annak az év első felében biztosan nem kellett kávét innia, hiszen csak a devizaárfolyam alakulásán kapásból elbukta befektetésének 10-15 százalékát, függetlenül attól, hogy maguk az alapok hogyan teljesítettek. Aki viszont kitartott, többszörösét nyerhette vissza a forint második félévben mutatott gyengülésén, pláne ha egy dollárban kibocsátott alapnál mindez a dollár félelmetes erősödésének hatásával is kiegészült. A +40 százalék is tud olyan felvillanyozó lenni, hogy ne kelljen kávézni, szóval szenvedélyszempontból kifejezetten egészséges év volt 2008.

Fogadjuk el alapvetésnek, hogy a befektetési alapok átlagos ügyfelei számára egyáltalán nem kifizetődő stratégia rövid távú devizapiaci trendekre spekulálva ki-beugrálni az euróban/dollárban kibocsátott alapokból, hiszen (1) még egy-két komolynak tűnő jelzés ellenére is szinte lehetetlen megjósolni a piac elmozdulásait, másfelől (2) az alapok vételi és eladási jutalékai túlságosan költségessé, (3) a többnapos elszámolás pedig szinte kivitelezhetetlenné teszik a csiki-csukit. Szóval vagy döntünk, hogy devizában (is) tartjuk megtakarításunkat, és aztán úgy hagyjuk (és nem számolgatjuk nap, mint nap a forinosított értéket, bár figyelem, a kávé sem kevésbé ártalmas!), vagy pedig eldöntjük, hogy nem, és ehhez tartjuk magunkat, legalábbis jó ideig.

De kell-e devizás alapot vásárolni, ha ez ennyire hullámzik már csak a devizaárfolyam miatt is a befektetésünk értéke? A válaszhoz megvizsgáltam, hogy hogyan alakult 2008-ban a hazai alapkezelők alapjainak hozama és kockázata (azaz a napi hozamok szórása – a változékonyságot általában ezzel a számmal jellemzik), attól függően, hogy forintban kibocsátott alapokról, vagy euróban/dollárban denominált alapok forintban számított árfolyamáról beszélünk. Az eredmény egy táblázat lett, amire a nagymamám biztosan nagyon büszke lenne, mondván a kicsi unokája milyen komoly dolgokkal foglalkozik, de azt hiszem érdemes röviden összefoglalni a lényegét, mert az üzenet egyszerűbb, mint maga a megjelenítés. (A táblázatban csak azokat az alapkategóriákat tüntettem fel, amelyikben van megfelelő devizás alap).

A lényeg igazából a zölddel jelzett mezőkben van: ezek szerint egy csomó kategóriában alacsonyabb volt a forintosított árfolyamok ingadozása a devizás alapoknál, mint a hasonló befektetési politikát követő, forintban jegyzett alapoké. Azaz a devizaárfolyamok látványos ingadozása ingadozása nem rontott az alapok kockázatain, miközben a világos zöld mezők tanulsága szerint több kategóriában a hozamok terén is segíthetett a forint árfolyamának alakulása a hozamokon.

Persze nem szabad elfelejteni, hogy ebben a számítgatásban nem különítettem el, hogy most éppen a mögöttes teljesítmény, vagy a deviza miatt lett jobb ez vagy az, de mindenesetre az üzenet így is látható: sok esetben az önmagában egészen hektikusnak tűnő devizaárfolyam a befektető pártjára áll, és éppen, hogy valamelyest kiegyenlíti az árfolyamok ingadozását (forintban számítva persze). Nem mindig van ez így persze, de sokkal többször, mint ahogyan azt a forint-grafikonokat látva gondolnánk.

A konklúzió tehát, hogy általában véve érdemes legalább megtakarításunk egy részét devizában tartani (persze a vizsgált időszak meglehetősen rövid, de azért az állítás megállja a helyét hosszabb időhorizonton is), de hogy éppen most váltani? Ez már kétségesebb. Az eredményekből ugyanis az is jól látszik, hogy a hozamokhoz a devizaárfolyamok nagyon sokat nem is igazán tudtak hozzáadni tavaly, és semmi sem utal arra, hogy idén kevésbé hektikus évünk lesz, és egyértelműbb trendeket láthatunk. A forint pedig újabb jelentős gyengülésen van túl, és közelíti a történelmi mélypontot. Nincs rá ugyan garancia, hogy ezt nem lépi át jelentősen, de a valószínűsége is kisebb, hogy pusztán a forint gyengülésén még ezután is szépen kereshetnénk. Hosszú távú stratégiánkba viszont bátran építsük be a devizás alapokat is, megéri.