A gázvita lecsengésével végre szusszanhatunk egyet – hál az istennek -, legalább is egy időre nem kell attól félnünk, hogy elzárják a legnagyobb hidegben a gázcsapokat, azonban sokkal fontosabb a mostani helyzetbe, hogy mikor találhat magára a több sebből is vérző orosz medve. Az halál biztos, hogy az utóbbi fél év történései miatt nem fognak örömódát zengeni a külföldi és hazai befektetők, sőt azt is meg merem kockáztatni, hogy az orosz piac lesz az egyik legutolsó, ahol elindulhat a szárnyalás.Elképesztő, hogy milyen gyorsan változott meg a környezet, 2008 nyarán például az egyik nagybank, a Credit Suisse elemzői még úgy vélték, hogy az orosz RTS tőzsdeindexnek a fair értékének valahol 2600 körül kellett volna lennie, miközben láthatjuk, hogy most hol tartózkodik az árfolyam. De ez még a Lehman csődja előtt volt, ami egy új időszámítás kezdetét jelentette.
Az biztos, hogy korábban mindenki agyonajnározta az országot, hallhattunk csodás ódákat a fundamentumokról, meg lottó ötöst érő olaj, vagy gázipari szektorról, azonban ez akkor már senkit nem érdekelt, amikor elzáródtak a likviditási csapok a világban, és az ember még a saját rokonainak sem adott volna szívesen kölcsönt, mert ugye ki tudja…
Innentől mindenki számára ismerős a forgatókönyv, a tőzsdék zuhantak akár a kő, vagy egy jó hasonlattal élve, mint egy éles kés, amit- érthető módon – senki sem akart elkapni. De ezzel még nem volt vége, hiszen a kereslet drasztikus visszaesése miatt az olaj és a gáz ára meredeken zuhanni kezdett, ami a lehető legrosszabbkor jött a már amúgy is kivéreztetett orosz piacnak. A rubel pedig nem bírta a nyomást, igaz a vezetés a végsőkig megpróbálta fenntartani erőszakosan a rögzített árfolyamot, azonban mint megannyiszor most is a piac győzedelmeskedett (pedig dollár százmilliárdokat szántak a devizatartalékból a rubel megmentésére, amit az utóbbi két hónapban tizennyolcszor értékeltek le).
Minden adott volt tehát egy kiadós tőkekivonáshoz, ami darabokra szedte az orosz tőzsdét, az ország devizáját, és a jövőbeli kilátásokat. Az ütős mixhez természetesen még kellett a politika szerencsétlen ügyetlenkedése is, ami mindig a lehető legrosszabbkor tudott borsot törni a befektetők orra alá. Az biztos, hogy ha a pénzemet be kéne fektetni, akkor egy ideig messziről elkerülném az országot, hiszen ha már a feltörekvő piacokra akarok beszállni, akkor inkább Kínára vagy Brazíliára voksolnék.
Természetesen benne van a pakliban, hogy a sok negatív hír ellenére egyszer csak mindenki, mint az őrült elkezdi venni a piacot, de jelenleg sokkal nagyobb az esélye annak, hogy tanulva a korábbi esetekből csak nagyon lassan fognak visszatalálni a befektetők, akár egy alaposan elvert öleb, aki a korábbi ételadóját most a legszívesebben halára marná…
