Sokszor tettem már fel magamnak a kérdést, hogyha arra mégsem számíthatok, hogy kifogok egy aranyhalat a lakásom melletti pocsolyából, és az teljesíti három kívánságomat, akkor hogyan nyerhetek rövid idő alatt sok pénzt. Az utóbbi időben inkább a brutális veszteségeket lehetett megtudni sajnos, azonban akadnak itt-ott üdítő kivételek. Ilyen volt néhány nappal ezelőtt egy milliárdos alapkezelő 420 millió dolláros kaszálása, ami nemes egyszerűséggel csak arra épült, hogy jókor volt jó helyen, és akkor jó döntést hozott.
A forgatókönyv egyszerű volt, a híres John Paulson (az egyik legnagyobb fedezeti alap vezetője, aki 2008-ban a Forbes 400 leggazdagabb emberének listáján az előkelő 78 helyet szerezte meg) gondolt egyet még tavaly, hogy ha már tényleg annyira rosszul áll Anglia gazdasága, és a pénzpiaci válságban nagy valószínűséggel tovább adhatják a bankpapírokat, akkor miért ne szállhatna be az árfolyamok esésére játszva. Mi több sem kellett, fogta a nagyon keményen összekuporgatott pénzecskéjét (több milliárd dollárt kezel a legenda, főként vagyonos magán- és intézményi ügyfelek pénzét) és néhány százmillió részvényt eladva elkezdett a Royal Bank of Scotland, a Barclays és a Lloyds esésére játszani. Az árfolyamok pedig a Lehman bedőlése óta hulló csillagként zuhantak alá, ami tovább hizlalta az alapkezelő és a befektetők vagyonát.
John Paulson-ra azóta figyel mindenki, amióta a jelzálogpiaci válságban két alapjával is 500 százalék feletti hozamot ért el 2007-ben (ezt csak egy kisebb alap tudta túlszárnyalni nem kevesebb, mint 1,000 százalékos eredménnyel), ami mondani sem kell, hogy elképesztő teljesítmény. Természetesen ezeket az alapokat rögtön a pozíciók zárása után likvidálta is, ami milliárd dolláros bónuszt jelentett Paulsonnak, nem mintha nagyon kellett volna neki, mivel az egyik legjobban fizetett alapkezelő a világon.
Egyszerű a történet, a tőzsdén ugyanis nem csak az árfolyamok emelkedéséből, hanem azok csökkenéséből is lehet profitálni, ha pedig nagy összegeket és főként tőkeáttétellel tudunk belépni a piacra, akkor gyorsan nyerhetünk vagy veszthetünk nagyobb összegeket. Normális körülmények között életképes lehet a shortolás, azonban ha az elmúlt 100 év második legnagyobb válságával futunk össze, akkor minden megváltozik. Ilyen helyzetben sokkal labilisabb a piac, nagyobbak az elmozdulások, fokozódnak a kockázatok. A legjobb példa erre, hogy ezek az alapok 2008-ban átlagosan 18 százalékot vesztettek, amivel lehet, hogy felülteljesítették a főbb tőzsdeindexeket, azonban a minden körülmények között pozitív hozamra törekvő stratégiától sokkal többet várhattunk volna.
Itt érdemes megemlíteni, hogy a kisebb vagyonokkal rendelkező ügyfelek számára is van remény, hiszen a hazai palettán is találhatunk, ha nem is teljesen hasonló, de a fedezeti alapok stratégiájára hajazó befektetési alapokat. Az abszolút hozama törekvő származtatott alapokról kell itt megemlékezni, amik függetlenül attól, hogy a piacok emelkednek vagy esnek, mindig pozitív hozamra törekszenek. Jellemzően itt a kezelt vagyon nagyobb részét biztonságosabb kötvényekbe (és készpénz jellegű eszközökbe) fektetik, azonban ezt különböző származtatott termékekkel (például határidős ügyletekkel vagy opciókkal) egészítik ki. Utóbbi segítségével pedig ha jól mennek a dolgok, akkor nagyobb nyereségeket is bezsebelhetünk, hiszen a tőkeáttétel miatt a rendelkezésre álló pénzünk többszörösét forgatjuk meg a piacon.
