A befektetési alapok hozamait nézegetve sokakban felmerülhet, hogy mi az alapkezelésben a pláne, ezeket az eredményeket simán lehet reprodukálni házilag is. Ehhez persze kell némi elszántság, szakértelem, no meg rengeteg idő és energia, ráadásul még akkor sem biztos, hogy sikerül, ha legalább olyan jó befektetési meglátásaink vannak, mint a profi alapkezelőknek. Van ugyanis egy fontos tényező, ami a legtehetségesebb egyéni befektető terveit és képes keresztezni: a költség.
A befektetési alapoknak ugyanis amellett, hogy az ügyfelek többségéhez képest lényegesen szélesebb információkkal rendelkeznek a piacokról, van még egy nagyon – ha nem a legfontosabb – tulajdonsága, mégpedig az, hogy jelentős nagyságú tőkéjüknél fogva fajlagosan sokkal olcsóbban tudnak bármilyen befektetést megvalósítani, mint ha valaki ugyanazt pár tíz- vagy százezer, vagy akár millió forinttal próbálná meg elérni. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen áron jutunk hozzá egy-egy értékpapírhoz, hiszen a költségek a végső hozamunkat fogják csökkenteni.
Különösen szembetűnő az intézményi ügyfelekkel és a magánbefektetőkkel szembeni bánásmód eltérése a kötvénypiacon, bár egyértelmű, hogy a szigorúan szabályozott, sztenderdizált körülmények között folyó tőzsdei részvénykereskedésben is jelentős kedvezményeket érhetnek el a nagy intézmények a tranzakciókkal kapcsolatos jutalékokon. A kötvénypiac viszont egészen másképpen működik, a különbség pedig nagyságrendekkel nagyobb tud lenni.
A magyar állampapírok másodlagos piaca ugyanis nem olyan centralizált piac, mint például egy tőzsde, a szereplők ugyan elektronikus rendszerekben is rögzítik, hogy éppen milyen áron, illetve hozam mellett adnának vagy vennének bizonyos kötvényeket (a két ár, illetve hozam közötti különbséget spreadnek nevezik, ennek később lesz még jelentősége), de ez semmilyen módon nem kötelezi őket, hiszen az üzletek sem ezeken az elektronikus rendszereken keresztül, hanem jellemzően telefonon, némi alkudozást követően köttetnek. Ha tehát egy alapkezelő gyakran, nagy tételben üzletel egy-egy tradernél egy banki treasuryben, akkor jó eséllyel rá tudja bírni az ár mérséklésére, ha éppen a treasury birtokában lévő kötvényre fáj a foga.
Mit tehet egy magánügyfél ezzel szemben? Bemehet egy bankfiókba vagy megbízást adhat a befektetési szolgáltatója online rendszerében, ha épp van olyanja, de mindig rögzített árat és hozamot fog kapni. Ezt pedig ugyanaz a banki treasury határozza meg, amelyik az előbb vérre menő alkudozást folytatott alapkezelőnkkel, csak éppen itt alkunak helye nincs: a bank naponta egyszer határozza meg a vételi és eladási árat, azaz a spreadet, méghozzá úgy, hogy ha napon belül óriási elmozdulás lenne a piacon, akkor se léphessen ki ebből a sávból, azaz a bank biztosan ne bukjon egy fillért sem.
A különbség pedig egészen masszív tud lenni, egyéni ügyfélként a mai körülmények között biztosan szembe kell néznünk 2-300 bázispontos spreadekkel (a bázispont a százalékpont század része, ez azt jelenti, hogy a vételi és eladási hozam között 3 százalékpont különbség is lehet - a kötvényekről bővebben itt írtunk), miközben ugyanez a spread egy-egy intézményi ügyfélnél 50-100 bázispont körül van. Ez egészen egyszerűen azt jelenti, hogy ha ugyanazt a kötvényt vesszük meg ugyanazon a napon egyéni befektetőként, mint egy kötvényalap portfóliómenedzsere, akkor a kötvény lejáratáig évente akár egy százalékkal kisebb hozammal kell megelégednünk, mint a befektetési alap. Az márpedig sok.
A befektetési alapokra persze az alapkezelő minden esetben ráterheli az alapkezelési díjat a maga szolgáltatásának ellenértékeként, a rövid kötvényalapoknál ez átlagosan 1,2 százalék évente (az éves átlagos kezelt vagyon arányában). Ez nyilván az alap hozamát csökkenti, de még mindig megéri kifizetni, hiszen ne feledjük: ha saját kezünkbe vennénk ugyanazoknak a kötvénybefektetéseknek a kezelését, évente 1 százalékot helyből elbuknánk csak az alkupozíciónk gyengeségéből fakadóan. A fennmaradó 0,2 százalékot pedig bőven érdemes lehet kifizetni azért cserébe, hogy a portfóliómenedzser egész napját az alapkezeléssel tölti, gyorsabban és lényegesen több információ alapján képes döntést hozni, a befektetéseket pedig egyetlen befektetési jegybe csomagolva, könnyen elérhetővé teszi számunkra.
