Háromszáz forintba kerül az euró, ezzel van tele már nemcsak a gazdasági, hanem a szélesebb média is. A hír persze fontos, a szám szép, kerek lélektani határ, történelmi minimum, és hát a további rizikó sem elhanyagolható, nem kicsit ingoványos talajon jár a forintpiac. Ezzel együtt ha bárki is egy kicsit is követte az eseményeket az elmúlt hetekben, hónapokban, biztosan nem lepődik meg, hogy megnéztük, milyen az élet 300 felett...

Aki pedig sejtette, hogy lesz valami ilyesmi, az már nyilván felkészült időben, legalábbis ha úgy gondolta, a befektetései, megtakarításai szempontjából lényeges a forint árfolyamának alakulása. Magyarán már idejekorán átváltotta megtakarításainak legalább egy részét euróra, vagy éppenséggel más devizára a forint gyengülésére számítva. Aki pedig nem tette, az már most se tegye szerintem, pláne mivel a kockázatokra való tekintettel feltehetően mindenhol lényegesen kiszélesített spreadekkel, azaz a vételi és eladási árfolyam közötti különbséggel fog találkozni.

Nem állítom persze, hogy nem pattanhat el még ennél is jobban kedvenc fizetőeszközünk árfolyama – minden megtörténhet -, de ha így lesz, akkor ott már akkora lesz a baj, hogy szinte már mindegy is lesz... Anélkül, hogy az ördögöt akarnám festeni a falra, úgy vélem, ennél lényegesen magasabb szinteket már nagyon nehezen visel el a pénzügyi rendszerünk, nem beszélve az importárakon keresztül jelentkező inflációs nyomásról, szóval levegő visszatart, és reménykedünk. Mindenesetre azért érdekes, hogy ennél lényegesen alacsonyabb szinteknél már láthattunk egy rendkívüli kamatemelést októberben.

A kötvényhozamok megugrottak az elmúlt napokban, a piac is kivár vagy inkább már pesszimista álláspontra helyezkedett a forint helyzetét illetően (kamatvágásról nyilván már ne is álmodjunk). Szóval a kötvények kilátásai nem túl szépek, a portfólióm kötvénykitettségét érezhetően csökkentettem is az elmúlt napokban, nem kell nekem ez a bizonytalanság. Euróra nem váltok, már megtettem a pénzemnek több mint felével korábban, pánikszerű eladásba nem fogok (most tulajdonképpen nincs semmim, amit értelmes lenne kipánikolni a portfóliómból), nem ugrabugrálok, válság közepén ugyanis mindig az a legkevésbé hasznos stratégia.

Szépen kivárom, hogy a fejünkre rogyik-e a rendszer, vagy sem. Egyébként az őszi események alapján szinte biztos vagyok benne, hogy katasztrófa nélkül megússzuk, de abban nem vagyok biztos, hogy a saját erőnkből.