
Rögtön érdemes megemlíteni, hogy a gurut Bill Gross-nak hívják, és az amerikai befektetési alappiac egyik vezető alapkezelőjének számít (ő kezeli a 132 milliárd dolláros Pimco Total Return alapot, ami a legnagyobb kötvényalap Amerikában), méghozzá véletlenül éppen kötvényes fronton (Hát nem érdekes?!). Fontos adalék emellé, hogy Bill Gross az amerikai kormány tanácsadóinak egyike, sőt ő van megbízva több bajba jutott bank toxikus eszközeinek a felértékelésével is. Ha rosszmájú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy igen csak megkérdőjelezhető az a politika, miszerint egy monopolhelyzetben lévő befektetőt kérünk meg, hogy az általa is vásárolt és tartott papírokat értékelje fel. Ez körülbelül olyan lehet, mintha egy boltban a vásárló mondaná meg, hogy mennyibe kerüljön egy kiló kenyér, vagy egy liter tej.
Ha innen nézzük, akkor teljesen érthető, hogy saját zsebére játszik (beszél) Bill Gross, viszont azt se felejtsük el, hogy a kormány teljesen ki van szolgáltatva, hiszen ember nem veszi meg ezeket a jelzáloggal fedezett toxikus értékpapírokat. A piac gyakorlatilag teljesen kiszáradt, nincs mese az államnak, ha újra be akarja indítani a bankszektort, akkor valamit kezdenie kell ezekkel a hiperkockázatos eszközökkel.
Egyértelmű, hogy csak nagy tapasztalattal rendelkező intézményeket kereshet fel, akik régóta vannak a piacon és ismerik a dörgést. Az természetesen megkérdőjelezhető, hogy ilyen bizonytalan környezetben még egy lapáttal rátesz Bill Gross, és verbális intervencióval akarja feltornászni a kötvények árfolyamát, azonban összeférhetetlenség ide vagy oda nem nagyon van más alternatíva a helyzet megoldására (benne van a pakliban, hogy mesterségesen alacsony árfolyamot állapít meg, de most nem lehet válogatni, le kell tolni a torunkon a brokkolit).
Pontosan ezért én csak fenntartásokkal kezelném a guru véleményét, hiszen a mostani recessziótól terhes környezetben érthetők a befektetők eladásai, és a részvényárfolyam-zuhanás, azonban ha a válságnak vége lesz, akkor értelemszerűen magára találhatnak a piacok. Pontosan ezt láthatjuk, ha hosszú távon visszanézzük például az amerikai tőzsdeindexek teljesítményét, hogy egy átlagos emelkedést mindig hoztak attól viszont időnként felfelé vagy lefelé eltértek, azonban joggal bízhatunk abban, hogy a piacok visszatérnek majd az átlagukhoz. Az a feltevés pedig még mindig él, hogy az alacsony alapkamat miatt a fejlett országokban egy idő után el kell kezdeniük a befektetőknek a kockázatosabb eszközöket vásárolniuk, így a részvényeket is, a nyereség ugyanis nem lehet közömbös.