Mikor 2007 végén elindult a részvénypiaci esés, még senki sem gondolta, hogy ekkora szakadás jön az egész világban. Engem is elbódított a rózsaszín köd, hittem a nagy befektetési bankok stratégiáiban és az azokban található decoupling (szétválás) jelenségben. Nem lesz itt nagy gond, az USA megérzi majd az ingatlanpiaci gondokat, de a bivaly erős feltörekvő térségek továbbra is jók lesznek, mondták az okosok.
Bár nekem akkor nem volt ilyen jellegű befektetésem, a haverok azért mindig kérdezgettek. Én pedig mondtam, amit olvastam. Az USA problémái nem fognak határokon átnyúlni, a feltörekvő piacok stabilabb makroval rendelkeznek. Nem lesz itt gond, le ne szállj a shanghai express-ről tanácsoltam többeknek. És lám-lám, a feltörekvő piacok a csúcsokról legalább akkorát zúgtak, mint a fejlődő országok. Remek, gondoltam magamban.
A fény azért 2009-cel megcsillant az alagút végén. Miközben az USA-ban a pénzügyi válság miatti aggodalmak nem szűntek, korábban patinánsnak számító cégek kerültek csőd szélére, és a tőzsde további zuhanást mutatott, addig a feltörekvők teljesítménye már valóban elválni látszik mindettől. A BRIC régió árfolyammozgását leképező tőzsdeindex idén abszolút felülteljesítő tudott lenni, bár ehhez szükség volt arra, hogy az olajár zuhanása megálljon, és a régióban Kínában és Oroszországban is rengeteg pénzt pumpáljanak a gazdaságba (bár ezek reálgazdasági hatásai időben jobban elnyúlva jöhetnek majd).
Annak azért kicsit örülök, hogy talán a végére tényleg beigazolódni látszanak a korábbi jóslatok és a nyugatot finanszírozó feltörekvők (idén legalábbis) jobban állják a sarat a válságban. Felhőtlenül örülni azonban mégsem tudok, hiszen úgy tűnik, hogy a világ ezúttal a kelet-közép európai régiót szemelte ki magának fekete báránynak, többek között a magyar instrumentumokat is rendesen püfölik a befektetők. Persze az elmúlt években talán meg kellett volna hozni a szükséges lépéseket, hogy most ne kelljen a fejünket fogni a zuhanások láttán.
