Egészen biztos vagyok abban, hogy a lehető legkevésbé kellett most ez az influenza-járványos dolog, pedig már tényleg kezdtem bizakodni, hogy mégiscsak azoknak van igazuk, akik egy tartós emelkedés kezdetét vizionálják. Bár magamra vethetek, hiszen gyakorlatilag tétlenül követtem végig a márciusi eseményeket, ha jó időben jókor szálltam volna be, akkor egy hónap alatt 25 százalékkal lett volna vastagabb a bukszám. Nem baj gondoltam, ha már olyan sokan megvesznek most a tőzsdéért érdemes lehet egy szerényebb összeget feltenni, még akkor is ha nem annyira biztos a győzelem, mint például a magyar csodaló Overdose esetében, de a körülmények rendesen betettek.

Gondoljunk csak bele, hogy mennyire szerencsés helyzetben vagyunk például mi magyarok, egy hasonló cipőben járó amerikaival összehasonlítva (leszámítva azt, hogy ott sokkal több pénzből gazdálkodhat egy ember egy hónapban). Rögtön a dolgok közepébe vágva elég csak a két ország közötti kamatkülönbözetet megnézni, és máris egyértelmű lesz miről beszélek. Én komolyabb problémák nélkül tudok 10 százalék feletti keresni (akár a bankokon, akár az államon tudok ennyit hasítani), miközben több ezer kilométerrel arrébb nyögvenyelősen lehet csak egy-két százalékot kicsavarni a bankokból. Akkor én most miért is kockáztassam a pénzemet, ha benne van a levegőben az esés is, főleg a mostani helyzetben?

Szerintem teljesen érthető ennek fényében a márciusi ralli, hiszen egyszerűen belefáradtak a shortosok a küzdelembe, a vásárlók pedig a téli álomból visszatérve odacsaptak a piacnak, hisz kinek lenne elég az a néhány százalék, ha a visszapattanásban akár nagyobbat is nyerhet (nem csak egy ebédre valót). Sajnos ez a helyzet már a múlté, nem is érdemes azon agyalni, hogy mi lett volna ha, hanem arra kéne rájönni, hogy mi lehet most a legjobb megoldás.

A legrosszabb forgatókönyv szerint éppen a recessziós kilábalás elindulásával párhuzamosan kezdhet tombolni egy világjárvány, amivel azért nem érdemes foglalkozni, hiszen akkor talán legkisebb gondunk lenne, hogy mi lesz a pénzünkkel. Akkor csak a saját bőrünket mentenénk, és próbálnánk valahogy kibekkelni a több évtizede nem látott helyzetet.

A valószínűbb viszont, hogy a szükséges óvintézkedések miatt kordában lehet tartani a vírust (ettől függetlenül még aggódhatunk egy újabb járvány kitörésétől), akkor nagyobb károk nélkül megúszhatja világgazdaság, és a mély sebek után elindulhat a növekedés. A tisztán látáshoz viszont még fél évet biztosan várni kell, addig a vegyes hírek oldalazó mozgásra késztethetik a tőzsdeindexeket, a tartós emelkedés pedig csak 2009 végén, de inkább 2010 elején indulhat meg.

A növekedési kilátásokat ismerve, pedig ha tényleg hosszú távon gondolkozunk, akkor szimpatikusabb lehet valami nagy feltörekvő ország (pl. Kína, India) a meglévő kockázatok mérlegelése után, hiszen a gyors fejlődésből csurranhat-cseppenhet nekünk is egy két falat (bár innen még a fejlett piacok is szépen emelkedhetnek, ha visszatér minden a normális kerékvágásba). Összegezve tehát hosszabb távon már érdemesebb lehet elkezdeni apránként részvényeket is veszegetni, akinek van hozzá gyomra, viszont meg lehet érteni azt is, ha valaki csak a biztosra megy, és még fél évig a tőzsde közelébe sem megy.