Lépten nyomon azt hallom a rádióból, olvasom az interneten, hogy a kockázatvállalási hajlandóság alakulása határozza meg a részvénypiaci folyamatokat. Értem én, de honnan tudhatnám, hogy éppen milyen az a bizonyos hajlandóság? Interneten keresztül nem igazán látom, hogy a nagyágyúk halált megvető bátorsággal kalapálják be a gépekbe a vételi megbízásokat, vagy csak úgy ímmel-ámmal. 

A furfangos befektetési szakma persze ezt is kiküszöbölte, összedobták a VIX névre keresztelt indexet, mely az S&P 500-ra szóló opciók implicit volatilitásából számítandó. A sok csúnya szó láttán azért nem kell nagyon megijedni. A lényeg, hogy az index az amerikai részvénypiac elkövetkező egy havi változékonyságának (azaz kockázatának) várható alakulását hivatott számszerűsíteni.

A VIX emelkedése a piaci árak változékonyságának és a befektetői félelmeknek a várható növekedésére utal, és a piaci szereplők a kockázatvállalási hajlandóság csökkenésére következtetnek belőle. Talán nem is csoda, hogy a záporozó válsághírek hatására tavaly év végére az index soha nem látott magasságba emelkedett. Úgy tűnik azonban, hogy azóta csillapodtak a kedélyek, és egyre közelebb kerülünk a jól megszokott szintekhez az árfolyamok emelkedésével párhuzamosan.

Mindez azt jelenti, hogy a részvénypiac már nem hordoz extrém kockázatokat (persze látni kell, hogy még így is a normálisnak mondható szintek felett állunk), így az óvatosabb befektetők már bátrabban kezdhetnek kacérkodni a részvénypiaci befektetés gondolatával. Én is ezt teszem, kacérkodom, de még sok a kétely bennem.