Az elmúlt fél évben minden korábbinál több szó esik a hazai kötvényhozamokról, napi szinten foglalkoznak az állampapírpiaccal olyanok is, akik korábban még a létezésével sem igazán törődtek. A kötvényhozamok és az árfolyamok ellentétes mozgását még sokan jól értelmezik – ha a befektetők valami miatt magasabb hozamot követelnek az állampapíroktól, akkor azok árfolyama esik, mert csak olcsóbban hajlandók megvenni -, de van itt még egy fontos jelenség, amiről kevesebb szó esik, pedig az igazi profik már csak ebben gondolkodnak: a hozamgörbe.

A hozamgörbe alapgondolata borzasztó egyszerű: az egyes lejárati időkhöz tartozó kötvényhozamokat kell felrajzolni egy koordináta-rendszerbe. Az így kapott grafikonról egyből leolvasható, hogy mekkora éves hozamot várhatunk el egy egyéves, hároméves vagy tízéves kötvénytől a piacon.

Elemzési szempontból valójában a referenciahozamoknál nehezebben előállítható zérókupon hozamgörbe a használhatóbb. Ez csupán annyit jelent, hogy nem a piacon elérhető kamatozó kötvények hozamát ábrázolják, hanem azt a hozamot, ami az adott lejárathoz tartozó elméleti „diszkontkincstárjegy” hozama lenne. Mindegy is, legyen a szakik problémája, hogy ezeket hogyan állítják elő.

Sokkal lényegesebb, hogy milyen alakú is a hozamgörbe. A legtöbb esetben (ha a jelenlegi világgazdaság kapcsán lehet egyáltalán ilyenről beszélni) a hozamgörbe emelkedő, azaz a hosszabb távú befektetést igénylő állampapíroktól a befektetők éves átlagban nagyobb hozamot várnak el, hiszen a bizonytalanság is nagyobb a távolabbi jövőbe tekintve. Ha a hozamgörbe inverz alakot vesz fel, akkor az jellemzően a gazdaság akut problémáira utal, de hosszabb távon megnyugvásra számítanak a befektetők, és így – ha nagyjából változatlan a környezet – a rövid kötvényhozamok is csökkenhetnek.

Az igazán spéci eset a „púpos” hozamgörbe, amit hosszú hónapokon keresztül a hazai piacon is láthattunk, miután a két-hároméves papíroktól érezhetően magasabb hozamot követelt a piac, mint a rövidebb és hosszabb lejáratoknál, ami egyszerűen azt jelentette, hogy ezen az időtávon súlyos kockázatokat véltek felfedezni a magyar gazdaságot illetően. Mára ez a „púp” szinte teljesen eltűnt, a hozamgörbénk vízszintes lett.

Ez sem sokkal kevésbé érdekes állapot, hiszen elméletileg (ceteris paribus, azaz a körülmények változatlansága esetén - ez a közgazdaságtan legabszurdabb, és mégis leggyakoribb kifejezése) arra utal, hogy például az egy év múlva elérhető egyéves kötvényhozam megegyezik majd a mostani egyéves hozammal. Meg a két év múlva elérhető egyéves hozam is.

Természetesen hiába számítanánk arra, hogy a magyar állampapírhozamok örökre megmaradnak a mostani szinteken, hiszen a környezet, a piac folyamatosan változik, de a helyzet minden esetre arra utal, hogy sem jelentős hozamemelkedésre, sem pedig jelentős hozamcsökkenésre egyelőre nem számítanak a piacot mozgató legnagyobb befektetők.