Nem semmi, hogy már három hónapja csak totyogunk a részvénypiaci szárnyalásban, és minden vészjósló károgás ellenére nem akar működni a vészfék. Korábban mindenki azt hitte, hogy nem lehet csak úgy büntetlenül emelkedni, és úgyis egyszer jön az a bizonyos korrekció, mert hát mégis csak válság van, a piacok pedig tudva levő, hogy szeretnek túlságosan birka szellemben működni. A kétkedőknek azonban egyelőre nem jött a sötét jövő, sőt úgy törnek a feltörekvő piaci indexek az ég felé, mintha csak az űrbe akarnának kijutni.

Természetesen nem lehet kizárni az esést, sőt morbidul hangzik, de minél nagyobb az emelkedés annál nagyobb az esélye a visszaesésnek, azonban érdemes lehet látni a mozgatórugókat, ami tovább adhatja a szelet a részvényekkel megrakott hajóknak. Először is a március előtti időszak történelmi zuhanásokkal volt terhes, ami két dolgot jelentett, egyrészt tömegek szabadultak meg a részvényeiktől (magán és intézményi ügyfelek), másrészt egyre többen építettek ki olyan pozíciókat, amivel az esésben akartak sokat nyerni. Ezt nevezzük a kockázati hajlandóság csökkenésének, ami viszont az utóbbi hónapokban megfordult, sokan a partvonalról elkezdtek kacsingatni a tőzsdék, és befektetési alapok felé, ami közvetetten is hathatott az árfolyamokra (túlkeresletes állapot).

Ez rendben is van, de itt még nem áll meg az élet, hiszen az okosok szerint már új témát talált magának a világ, ami a kötvénykibocsátásokat helyezi a középpontba. A gazdaságélénkítéshez, valamint a bankok feltőkésítésére nagyon sok pénzre van szüksége a fejlett országoknak, amit főként brutális kötvénykibocsátásokkal akarnak megszerezni. A fejlődő országok viszont nem szembesülnek ilyen problémával, hiszen jellemzően az aktív fizetési mérleg miatt bőven vannak tartalékaik. Ez pedig a mostani bizonytalan környezetben utóbbi országok felé hajtja a vizet. Emlékezzünk csak vissza, hogy miért volt fekete bárány a régióban Magyarország az utóbbi időben, hát nem a magas államadósság meg költségvetési hiány miatt?

Végül, de nem utolsó sorban további optimizmusra ad okot a nyersanyag- és energiaár emelkedés, ami a tradicionálisan jól ellátott feltörekvő piacokat teszi keresetté. Az olaj az elmúlt időszakban 55 százalékkal kúszott fentebb, persze a fundamentumok miatt olyan sokáig már nem menetelhet az árfolyam, bár ha bejön az amerikai Nobel-díjas Krugman jóslata, hogy hamarabb kijön Amerika a válságból, akkor még itt is lehetnek meglepetések. Összefoglalva még nyugodtan mehetünk feljebb, nem mellékesen például Soros György is amellett tette le a voksát, hogy zavartalanul zakatolhat a vonat tovább, mert még sokan várnak cserére a partvonalnál.