Már lesül az arcomról a bőr, de egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne megint a celebkirály Mark Möbiusról értekezzek. Az utóbbi hetekben nem tudtam úgy nyugodtan szörfözni az interneten, hogy ne akadjak a feltörekvő piaci guru igazmondásaiba. Egyszerűen mindenki rá van kattanva, nem csoda hiszen olyan pénzeket kezel (egyesek szerint közel 40 milliárd dollárt) amiket egyszerű halandóként nehéz lenne elképzelni, meg hát az utóbbi hónapokban mindenki a fejlődő országokról zengett örömódákat.

Möbius is rájött az utóbbi időben, hogy egy idő nagyon meg fogják unni, ha nem talál más országot Kína mellett, korábban ugyanis a szíve leginkább a világ legnépesebb országához húzott. Na de most már Brazília lett a Number 1., és végre egy interjúban megosztotta a lényeges részleteket is, nem csak úgy a levegőbe puffangatott.

Mindenekelőtt érdemes leszögezni a guru szerint, hogy attól függetlenül, hogy Brazília a nyersanyagoknak köszönhetően igen szépen profitál az exportból, a gazdaságnak még mindig egyik első motorját a belső fogyasztás jelenti, ergo a világgazdaság lassulása mérsékeltebben érinti az országot, ellenben például más országokkal (Magyarországot is hozhatnánk, ha már a kis, nyitott gazdaságok között keresgélünk).

A belföldi fogyasztás pedig azért maradhat viszonylag rezisztens, hiszen a fejletlenség miatt a háztartások megtakarításainak csak elhanyagolhat része volt részvényekbe, illetve kockázatosabb eszközökbe fektetve, nem úgy mint például a vezető fejlett országokban, ahol komoly gondokat okoz a háztartások megcsappant pénzügyi vagyona (az árfolyamok zuhanása tehát mérsékelten érinti csak a családi büdzsét).

Továbblépve pozitív tényező az is, hogy a nemzeti bank meglehetősen erős kontroll alatt tartotta a bankszektort, ennek megfelelően pedig a mérgező eszközökből nem tudtak bezsákolni a szereplők. Ez pedig még biztosan sokáig fogja foglalkoztatni a befektetőket, arra pedig mérget vehetünk, hogy az egészségesebb mérleggel rendelkező bankok felülteljesítőek lesznek (hát még ha a befektetők kockázatvállalása a korábbi hurráoptimizmust mutatja majd).

Végül, de nem utolsó sorban a politika is most legalább segítségére lehet a gazdaságnak, hiszen a jegybank az újkori történetében elsőként tud kamatcsökkentéssel operálni. A korábbi válságban a befektetői bizalom fenntartása érdekében kamatot kellett emelni, nem is kis mértékben, ami értelemszerűen visszafogta a gazdasági növekedést (nem akarok párhuzamot vonni, de sajnos nálunk éppen ez van most, de hát nem tehetünk nagyon mást, valakinek állnia kell a cehhet). A politikai kockázatok pedig talán itt a legkisebbek a régióban, ez pedig biztosíték lehet arra, hogy nem borul el a politikusok agya, és nem államosítanak mindent amit látnak.