Az uborkaszezon kellős közepén - mikor mindenki a nyaralásra, a bulikra, meg a vízpartra vágyik - van lehetőségünk arra, hogy egy kicsit megpihenve visszatekintsünk az elmúlt időszak eseményeire, főképp a befektetési alapok piacára. Azt már az elején leszögezhetjük, hogy ilyen mocsok egy év még nem volt a hátunk mögött, és még most sem lehet látni, hogy mikor indulhat meg a tartós emelkedés. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy a korábbi 3,000 milliárd körüli vagyon 2,500 milliárd környékére esett vissza, nyolc hónapja pedig gyakorlatilag „semmi” sem történik, nem bírnak az elemek egymással. Nem akarok belemenni nagyon a részletekbe, hiszen nem ez az érdekes, hanem az, hogy milyen a magyar virtus, és hogy például máshol mit lehetett látni.

A kedvenceim a hazai kötvényalapok, amiket gyakorlatilag 2007 vége óta teljesen elhanyagolnak, pedig azért nem olyan vészes a helyzet a piacon, a mostani magas kamatkörnyezetet ismerve pedig akár hosszabb távon jó alternatívák is lehetnének az alapok. Elismerem, hogy az egekbe szökő betéti kamatok miatt nem tud érvényesülni a szektor, de azért lehetne előrelátónak is lenni. De nem hibáztatok senkit, hiszen korábban is voltak olyan hangok, amik erre bíztattak, aztán erre jött a válság, de mutassanak nekem egy olyan embert, aki biztosan tudta előre, hogy Magyarországon ilyen következmények lesznek.

Nincs mit tenni, el kell ismerni, hogy a hazai befektetők csak a múltbeli hozamok alapján fektetnek be, nem úgy, mint egyes szofisztikált emberek, akik kockáztatnak a bizonytalan helyzetben. A jövőt nem láthatjuk előre, de azért vannak olyan esetek, amikor megérné felvállalni a kockázatot. Én is ezt látom nap mint nap, elég csak rátekinteni az elmúlt hónapokban a kötvény- vagy részvényárfolyamokra.

A tipikus magyar mentalitást pedig a részvényalapoknál lehet még jobban leszűrni, és itt tudok is hozni egy jó ellenpéldát. A magyar piacon a vásárlók csak 2008 végén, és 2009 első hónapjában jelentek meg, pedig hát a java csak ezután jött. Nem azt mondom, hogy rögtön le kellett volna reagálni a ralit, de legalább egy kis késéssel meg lehetett volna tenni, és akkor nyugodtan bezsebelhettük volna egy hónap alatt azt, amit jobb esetben egy év alatt kuporgatunk össze.

És még mielőtt megköveznének a kijelentésem miatt, hadd mondjam el, hogy például a (globális) feltörekvő piaci részvényalapok befektetőinél ezt lehetett látni. Elképesztően sok pénz áramlott az alapokba, pedig az ázsiai részvénypiachoz képest a magyar sem teljesített rosszul. A befektetők egyszerűen mertek kockáztatni, és náluk meg is lett ennek a jutalma. Ott sem azonnal ömlött a csapokból a pénz, de legalább egy kis késéssel le tudták az ügyfelek reagálni a helyzetet, és az egy bolond százat csinál elvet követve úsztak együtt az árral. Mert hát ha mindenki vásárol, akkor nekem is kell, kit érdekel, hogy milyenek a kilátások…