Hiába károgok, úgy tűnik a részvénypiacokról kezd felszállni a köd, a nagyobb indexek mozgása egyáltalán nem igazolja a korábbi vészjósló elgondolásaimat. Aranyszabály azonban, hogy akármennyire is pesszimisták vagyunk, ne kezdjünk el dacolni a tőzsdei hullámokkal és szembe menni az árral. Ha ugyanis nem vagyunk harcedzettek, könnyen megüthetjük a bonkánkat. Lássuk, ezúttal milyen banánhéjon csúszik a többség!

Lehetne dobálózni a nagy szavakkal, hogyhát válság van, mégpedig olyan amit 80 éve nem láttunk, tehát ez az emelkedés úgy fals ahogy van. Na de azért ne csináljuk már. Mégiscsak megmozdulhatott valami, hogy a részvénypiacok gyakorlatilag március közepe óta kisebb pihenőkkel egyre újabb magasságokba száguldanak.

A tavaszi hónapokban a jövőbeli gazdasági folyamatokat leképezni hivatott konjunktúra mutatók Amerikában elkezdtek a javulás irányába mutatni (leading indicators, beszerzési menedzser indexek, fogyasztói menedzser indexek), az ipari termelésben is mérséklődött a visszaesés mértéke. Ezt követően bár a konjunktúra indikátorok mostanra már inkább stagnáló helyzetképet tárnak elénk, a részvénypiacok karmesteri szerepét átvették a vállalati gyorsjelentések.

Sorra érkeznek a hírek, hogy a nagyobb amerikai vállalatok az elemzői várakozásokat felülmúló teljesítményre voltak képesek a második negyedévben, vagyis a befektetők korábbi pesszimista szemlélete túlzónak bizonyult a számok ismeretében. Ennek hatására az árfolyamok további emelkedésnek indulhattak, ami akár a következő hónapokban is jelenthet még kraftot.

Rövid távon az alacsony vállalati készletszintek feltöltése a makrogazdasági adatoknak még adhat majd lökést, ami a továbbra is szép vállalati számokkal együtt nem mostanában akasztja majd meg a hegymenetet. Bár a felívelő piaci trendekkel szembemenni nem ajánlott, az örök pesszimista azért ott bujkálhat bennünk (mondjuk középtávon mindenképp). Több vállalat ugyanis a jó eredményeket a költségeik csökkentésével érte el, bevételi szinten többeknél tisztán látszik, hogy közel sincs minden rendben. A költségcsökkentési potenciál márpedig előbb utóbb kifulladhat majd.