A kérdés a néhány hónappal ezelőtti ütős zuhanások után sok „amatőr” fejében üthetett szöget, hiszen én is fájóan néztem végig, ahogy a 6-7 ezer forintos szinteken tanyázó OTP részvényei egyetlen hét alatt 4000 forint alá estek le. Azóta volt két érezhető fellángolás is, amivel rövid távon jó érzékkel enterezve akár 15-25 százalékot is nyerhettünk, na de éppen ezek után ütős esések is jöttek, ami ugyanezzel az erővel szépen leszívhatta a pénzforgalmi számlánkat.
Egyelőre az új év oldalazással telik, azonban több igen érdekes fejleményre is felfigyeltem az utóbbi időben, ahogy az internetes sajtó hasábjait olvasgattam. A legfontosabb talán az, hogy a „nagyok” (érts azok, akik kisebb országok egész éves GDP-jét kezelik, és ha ezek begorombulnak, akkor kő kövön nem marad) már koránt sem annyira borúlátók, mint tavaly. Lehet riogatni a népet, hogy meddig tart még a válság, legújabb fejlemények szerint éppen a megmondó hős, Nouriel Roubini professzor véste kőtáblába, hogy még két évig is eltarthat a krízis (és annak reálgazdasági maradványai), de nem szabad elfelejtenünk, hogy akármilyen hosszan tart a gyógyulás, annak be kell következnie.
Természetesen egészen más papolni a nagy fejlett gazdaságokról, mint Amerika, vagy Nyugat-Európa, és teljesen más kicsiny hazánk távolabbi kilátásairól szót ejteni, de válságok voltak, vannak és lesznek is, de a historikus példákból láthatóan mindig sikerült felállnunk a padlóról (elég csak visszagondolni a nagy gazdasági világválságra, az olajárrobbanásokra, az ázsiai válságra vagy a dotcom lufira). A legutóbbi nagyobb válság az olajárrobbanás idején például a befektetők kockázatkerülése nem is tartott olyan sokáig, és rövid idő után már elindult a tőzsdék emelkedése, ami körülbelül 15 évig tartott. Erre hajaz a második legnagyobb angliai nyugdíjalap befektetési vezetőjének véleménye is, miszerint a válság elmúltával most is egy 15 éves felemelkedés jöhet, hiszen sok a közös a két világégés között.
Én egy kicsivel pesszimistább vagyok az igazat megvallva, elég csak az utóbbi 10 év eseményeit megnézni, és rádöbbenhetünk, hogy akár a vezető országokban, akár a világ legeldugottabb pontjain, de voltak válságok, amik időlegesen szétverték a részvénypiacokat. Ha a hazai valóságot nézzük, akkor például megállapíthatjuk, hogy a mostani helyzetet is beleértve közel azonos nyereséget értünk volna el kötvényeken, mint részvényeken a magas kamatoknak köszönhetően, miközben a részvényekért jóval nagyobb kockázatokat kellett felvállalnunk.
De most jön az igazi pláne, hiszen egy hazai befektetési guru, Jaksity György karácsony környékén annak a véleményének adott hangot, miszerint ez a válság nem az elmúlt néhány év feszültségeinek a felszínre törése, hanem egyenesen 30 év túlzott növekedésének a terméke, ami a mostani válságot 70 éve a legnagyobbá teszi. Ha elfogadjuk ezt a feltevést, akkor a subprime válság előjátékának voltak tekinthetők az utóbbi évtizedek kisebb válságai, és ha ezt sikerül megoldanunk, akkor bizakodhatunk egy hosszabb feltámadásban is.
Még mielőtt túlságosan idilli lenne a kép, hadd említsek meg még egy dolgot, ami túlmutat a mostani problémán és közvetlenül egy következő Gordiuszi csomóhoz vezet el bennünket. A válság megoldása a szokott eszközökkel zajlik, ha nem megy a piacnak (láthatatlan kéz és hasonlók), akkor az állam ad az adófizetők pénzéből, hogy minden visszaálljon az eredeti kerékvágásba. Még mielőtt mindenki elkezdené szidni a kormányokat, fontos tudni, hogy ha nem lennének ezek a beavatkozások, akkor sokkal súlyosabb árat fizethetnénk. Na de visszatérve a gondolatmenethez, ha most iszonyatos mértékű pénzt pumpálnak a gazdaságba, nem csak közvetlenül, hanem közvetetten is kamatcsökkentésekkel, akkor a válság megoldódása után akár egy inflációs sokk is érheti a gazdaságot, amikor egyszer csak mindenki el akarja majd költeni a félretett pénzét vagy hitelét.
Ettől függetlenül nagy az esély rá, hogy aki hosszú távon félre tud tenni pénzt, úgy hogy nem kell ahhoz szükségből hozzányúlnia, annak megérheti beszállni a piacra, hiszen a befektetők kockázati étvágyának javulásával megindulhat az árfolyamok emelkedése, és ha csak a 2003-2007-es időszakot vesszük alapul, akkor rendesen megszedhette magát az ember. Aki pedig nem akar saját maga nekivágni a részvényrengetegnek, annak teljesen nyugodtan lehet ajánlani egy befektetési alapot, amivel egy komplett portfólióhoz juthatunk hozzá, kellően diverzifikálva a kockázatokat. Szerény véleményem szerint a nagy feltörekvő piacokon érdemes keresgetni (Brazília, India, Kína), ott ugyanis az utóbbi években 20-30 év lemaradását kell behozni, ami brutális emelkedést hozhat ezeken a piacokon. Azonban mint mindig, most se felejtsük el, hogy kockázatok is vannak a világon.
