Az elmúlt hónapokban össze-vissza kapkodtam a fejem a banki betétakciók láttán, azonban az elmebaj kerülgetése közepette én inkább a kötvényvásárlás mellett tettem le a voksom. Sokan biztosan ésszerűtlennek tartják a lépést, - amikor például jobb esetben 13-14 százalékos éves kamat mellett lehetett lekötni betétet, miközben egy év végén lejáró diszkont kincstárjegyet 8.5 százalék körül vehettem meg -, azonban ha jobban utánajárunk a dolognak már egészen más színben tűnhetnek fel a sokszor bombabiztos befektetésként aposztrofált kötvények.

A második legjobb megoldásnak tekinthető döntés mellett alapvetően a lustaságom hozható fel, az akciós betétlekötésre ugyanis egy másik banknál kellett volna számlát nyitnom, miközben kötvényt egy meleg kakaót kortyolgatva is pillanatok alatt lehetett venni. Nem beszélve arról, hogy amint láthattuk, gyorsan csökkent az akciós kamatok mértéke, és a jegybanki alapkamat további süllyedése mellett egészen biztosan nem fenntartható a betétkamatok mostani szintje. Hozzá tartozik még a dologhoz, hogy ha a nem akciós betéti kamatokat nézzük, akkor már nem is döntöttem olyan rosszul, sőt…

 

Az egyetlen probléma, ami előttem állt, hogy milyen megoldással szálljak be a kötvénypiacra. A pénzügyi fejlődésnek és a globalizációnak hála kicsiny hazánkban is igen széles spektrumban érhetjük el a különböző kötvényeket, például a brókercégeken, a bankokon, vagy akár magán az államkincstáron (MÁK) keresztül, sőt kötvényalapok egész armadája áll a rendelkezésünkre. Én amellett kardoskodtam, hogy minél egyszerűbben tudjak gondoskodni a pénzemről, ezért logikusnak tűnt az internetes felülettel rendelkező intézmények köre, ahol például nagy újdonságnak számított a múlt év végén, hogy a Magyar Államkincstár elindította az online kereskedési rendszerét.

A gyakorlatilag ingyenesen használható rendszer viszont egyelőre nagyon kezdetleges állapotában van (például kamatozó kincstárjegyet csak telefonos megbízás alapján jegyezhetek), és komoly spread, azaz a vételi és az eladási árfolyam közötti különbség (egyes esetekben 300-600 bázispont) mellett lehet csak eladni a kötvényeket. Az ingyenesség oltárán pedig még egy áldozatot kell tennünk, hogy ha néhány hónapos időtávra akarjuk befektetni a pénzünket, akkor lényegesen kisebb nyereséget zsebelhetünk be, mint például egy brókercég hasonló instrumentumánál (jó példa erre, hogy például 8 százalék feletti éves hozam helyett csak 6-7 százalék körüli hozammal kell beérnünk). Ezt a hátrány azonban elvileg kompenzálja, hogy a DKJ-k, vagy állampapírok mindegyike elérhető, egyelőre erről nem tudtam megbizonyosodni, a telefonos segítség felhasználásával pedig csak azt a választ kaptam a MÁK-tól, hogy általában van „raktáron” az adott papírból.

Na már most, ha valaki nem akar mindig vesződni a papírok kiválasztásával és kezelésével, meg a sok időráfordítással, akkor a jelenlegi körülmények között érdemes a kötvényalapokkal is megbarátkozni. Itt ugyanis végtelen lehetőség kínálkozik, nemcsak a magyar, de a fejlett és fejlődő kötvénypiacok is elérhetők a különböző alapkezelők jóvoltából.

És nem is kell messzire mennünk, hiszen egy jól kezelt hazai kötvényalap is korrekt hozamot hozhat nekünk, hiszen a sok kicsi sokra megy elvnek megfelelően ezek az alapoknak jobb az érdekérvényesítő képességük (ergo magasabb hozammal kapják meg a kötvényeket). Hosszabb távon az alapkamat, és a kockázati prémium csökkenése miatt pedig már biztosan kiváló beszállási pontokat találhatunk, nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy az ilyen bizonytalan időkben rövid távon akár veszteséget is szenvedhetünk.