Nem hordasz olyan ruhát, amit szorgos gyerekmunkások varrtak valahol Malajzia mélyén? Nem vásárolsz környezetkárosító vegyszerekkel permetezett zöldséget? Nem eszel a japán partoknál lemészárolt bálnák húsából? Nem szállsz fel Combino villamosra, mert korrupciót sejtesz a gyártónál? Kizárólag „Fair Trade” címkével ellátott fülpiszkálót, és csakis újratelepített erdő fáiból készült fogpiszkálót használsz? Szép dolog, de az egész talán mit sem ér, ha közben befektetéseiddel pont ezeket a cégeket pénzeled.

Pedig manapság már egyáltalán nem törvényszerű, hogy a befektetés kizárólag vadkapitalista pénzhajhászást jelentsen, a fenntartható fejlődés teljes figyelembe vétele nélkül. Az elmúlt évtized során ugyanis a miénknél – legalábbis ebből a szempontból biztosan – fejlettebb társadalmakban a fogyasztási cikkeken túl egyre hangsúlyosabban jelent meg az igény az olyan pénzügyi termékek iránt is, amelyek sem „előállításuk”, sem pedig „felhasználásuk” során nem károsítják túlzott mértékben természeti és társadalmi környezetünket.

Társadalom, környezet és korrekt vállalatirányítás

Az úgynevezett társadalmilag felelős befektetési (socially responsible investing – SRI) filozófia köré termékek, befektetési stratégiák tömege szerveződik, mind más oldalról közelítve meg az alapproblémát, ami viszont minden esetben ugyanaz: hogyan kereshetek megtakarításaimon pénzt úgy, hogy közben a globális fenntartható fejlődésre fittyet hányó vállalatok ne részesüljenek a tőlem származó tőkéből, és így ne támogassam a működésüket?

A választ a befektetési alapok új generációja igyekszik megadni, amelyek a hagyományos befektetési alapoknál használt elemzési módszereket új elvekkel egészítik ki, és a befektetési célpontjaikat csak az újfajta szűrökön is átjutó értékpapírok közül választják ki. Ezeket szokás a „környezet”, „társadalom” és „vállalatirányítás” angol elnevezéseiből (enviroment, society, governance) ESG mozaikszóval is emlegetni. De mit jelent ez a gyakorlatban?

Ne nyúlj a rossz vállalatokhoz!

Egy SRI alap kétféleképpen érvényesítheti az általában külön erre a célra létrehozott testület által összeállított elvrendszerét. Egyfelől előzetesen rögzítheti, hogy nem hajlandó káros vállalatok részvényeibe, kötvényeibe fektetni – azaz nem vásárol például dohány-, fegyver- vagy alkoholgyártót, bányatársaságokat, a gyermekmunka, vagy korrupciós ügyletek gyanújába keveredő, illetve környezetkárosító tevékenységet végző társaságot, olajcégeket, stb. (Vannak szigorúbb és megengedőbb politikákat folytató alapok is, a mérsékelttől egészen a magát sínhez láncoló Greenpeace-aktivista radikalizmusáig terjed a skála).

A másik megoldás, hogy az alapkezelő pozitív szűrőket épít be, és csak olyan vállalatokba fektet, amelyek például energiaszükségletüknek jelentős részét megújuló energiaforrásból állítják elő, vagy hátrányos helyzetű, fejlődő országokbeli munkaerőt alkalmaznak megfelelő körülmények között, vagy profitjuk meghatározott részét a megrongált környezet helyreállításából szerzik, stb. Ez a két megközelítés ugyanakkor nem ritkán egyszerre van jelen egy-egy SRI befektetési alap befektetési politikájában.

Ezeket az alapokat egyébként általában két csoportba sorolják: a „best-of-class” alapok általában a hagyományos részvénybefektetési stratégiákat ötvözik az említett ESG elvekkel, és így a maguk kategóriájában a fenntartható fejlődést leginkább szolgáló vállalatokba fektetnek. A másik csoport az úgynevezett „téma-alapoké”, amelyek inkább egy jól körülhatárolható – általában ökológiai, környezetvédelmi – sztori köré csoportosítják befektetéseiket, mint például a víztisztítás-vízgazdálkodás, hulladékgazdálkodás, vagy akár a klímaváltozás.

Nem karitatív! A cél továbbra is a profit

Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a befektetési alapok a speciális kiválasztási szabályaik mellett teljesen hagyományos, profitorientált befektetésként működnek, a társadalmilag felelős elvrendszernek megfelelő befektetési lehetőségek közül a mindenhol alkalmazott pénzügyi elemzési módszerekkel választják ki a tényleges célpontjaikat. Szó sincs tehát semmiféle jótékonykodásról, pusztán tudatosan dönthetnek a befektetők arról, hogy milyen típusú vállalatok részesedjenek a tőkéjükből, és melyek ne.

Az SRI alapok között nem egyet találhatunk ráadásul, amelyek felülteljesítik az egyéb szempontból hasonló befektetéseket végző hagyományos alapokat, bár nyilván ellenpéldát is lehet hozni. A lényeg, hogy nem tér el a teljesítményük lényegesen a széles piaci átlagtól, miközben találhatunk egy-két olyan sztorit - például a tiszta energiát előállító vagy a klímaváltozás hatásainak enyhítésével foglalkozó vállalatok -, amelyeket az előttünk álló évtizedekben biztosan kiemelt figyelem övezi majd a gazdaságpolitika és a befektetők részéről is.

Nem mellékesen pedig a saját bolygónkat sem tesszük (még jobban) tönkre velük.

A képek az sxc.hu-ról származnak.