Indokolatlanul kevés szó esik a kötvényekről, pedig az elmúlt egy évben talán nem is volt olyan pillanat, amikor ennyire jól álltak volna össze a csillagok, mint most, és azért a jegybanki alapkamat környékén tanyázó hozamok is csábítóak lehetnek. A múlt évben - amikor nem indult esésnek minden, akár egy zuhanó balta - még sokan mondogatták, hogy ezért, meg azért már érdemes lenne beszállni a kötvénypiacra, akár befektetési alapok formájában is, aztán nézzük csak meg, hogy mi volt az elmúlt fél évben.

Persze itt is voltak olyanok, akik nagyon megszedhették magukat, elég csak arra gondolni, hogy milyen jól járt az, aki természetesen nagyobb összegekkel szálltak be amerikai hosszú kötvényalapokba. Jól sejtjük, megfogták az aranytojást tojó tyúkot, hiszen a forint a dollárral szemben igen szépen gyengült (ami a forintban számított hozamot emelte), miközben a drasztikus hozamcsökkenések is hoztak némi pénzt a konyhára.

Na de ne sopánkodjunk, hiszen sokan a magyar kötvénypiacon kerestek menedéket, bár ha jobban megnézem azért itt sem volt izgalomtól mentes a 2008. szeptember utáni kor, sőt (a 9/11-es WTC elleni terrortámadás mintájára akár lehetne mostantól 9/15-nek nevezni az ominózus fordulópontot). Nem nagyon volt még dolgunk ilyen hatalmas hozamemelkedéssel, mint akkor, a helyzet pedig a forint elleni spekulációs hullám szárnybontogatásával csak rosszabb lett. Koránt sem volt mindegy, hogy mikor szálltunk be a piacra, azonban ha tényleg hosszú kötvényalapba ültünk be, akkor nem remeghetett meg a lábunk, hiszen hosszabb távon mondtunk le a pénzünkről. A legrosszabbat pedig reményeink szerint már magunk mögött hagytuk.

Egyelőre még a kedvező nemzetközi környezet ellenére sincs itt az ideje a kamatvágások elindításának, azonban az év második felében már van esély erre is, ha pedig el tudunk rugaszkodni a közelmúlt eseményeitől és hosszabb távon gondolkozunk (ami aztán tényleg legyen hosszú táv, nem csak úgy egy-két év), akkor el lehet kezdeni morfondírozni. Egyszer úgy is visszatalálnak a külföldiek is a magyar piacra, hiszen nélkülük nem igen lehet elképzelni a jövőt, az IMF és EU pénzescsapjain pedig nem sokáig maradhatunk. És végül, de nem utolsó sorban végre a politikában is leeshet a tantusz, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, amíg a takarónk ér.