Nem megy a légkondi, 35 fok meleg, mindjárt megdöglöm az irodában. Folyamatosan szívom a csapból a vizet, ha délután végzek, húzok le a Balatonra. Észre sem veszem, de a mai napom full timeban a víz körül forog. És bár a téli hónapokban biztos nem leszek ennyire ráizgulva a vízre, annak szűkössége és speciális tulajdonságai akár jó befektetési célponttá is tehetik.

Azt minden józan ember sejti, hogy a föld vízkészletei szűkösek, ráadásul a népesség növekedésével párhuzamosan a helyzet csak egyre szorultabbá válik. Pontosabban az előző mondat úgy helyes, hogy a föld édesvíz készletei szűkösek, hiszen a vízkészlet egészének 97%-át a sótartalma miatt fogyasztásra vagy mezőgazdasági művelésre alkalmatlan tengervíz alkotja. Ne legyünk annyira boldogok, a 97%-on felüli közel 3%-os édesvízi arány fagyott állapotban parkol a sarkokon. A vízkészletnek mindössze 0.001%-a alkalmas emberi fogyasztásra.

A keresleti oldalon az emberi felhasználás duplán is sújtja a víz piacát, hiszen a közvetlen felhasználás mellett (mely a népesség növekedésével együtt tart egyre feljebb) az élelmiszerpiacon keresztüli fogyasztás is nagy jelentőséggel bír. Nem szabad elfeledni azt sem, hogy az életszínvonal emelkedésével a fejlődő országokból nagymennyiségű többletkereslet kerülhet a rendszerbe, melyre előbb-utóbb megoldást kell találni.

Amikor vízpiaci befektetésben gondolkodunk, vállalatok részvényeit vásároljuk meg közvetlenül, vagy egy ETF-en keresztül közvetetten. Ezek a vállalatok a fejlődő országok becsatlakozásával a vízügyi infrastruktúrák kialakításából gazdagodhatnak majd, ráadásul a vízpiaci szűkösség kezelése érdekében foganatosítandó hatékonyságnövelő technológiák miatt a jövőben további befektetési sztorival kecsegtethetnek.