A minap valaki megkérdezte tőlem, hogy de mégis „A”, „B” és „C” befektetési alap közül melyiket válassza, vagy fektessen mindegyikbe, és egyébként melyik mikor teljesít jól. Kénytelen voltam azt mondani hirtelen, hogy fogalmam sincs, annak ellenére, hogy ilyesmikkel foglalkozom már egy ideje. Nyilván nem vagyok mindenttudó, de valójában a kérdés volt rosszul feltéve, több szempontból is.

Megint a forintárfolyam, főhet a fejünk, milyen pénznemben, hogyan, mennyit éri meg tartani, hogy elkerüljük ezt a hülye ingadozást. Habár már korábban is sokan figyelmeztettek, hogy a forint talán nem az őt megillető szinteken ingadozik, és a kérdésnek nem arról kell a fundamentumoknak szólnia, hogy 255 vagy 260 a reális, sokkal inkább a 280 forint (sőt, annál magasabb) értékek körül kellene keresgélnünk a megfelelő árfolyamot. Hát ott vagyunk megint, (illetve most megint nem) szuper, gondolhatja, aki idejében átváltotta devizában denominált eszközökre megtakarításait – vagy éppenséggel már jó ideje eleve devizában takarított meg.

A kérdés a néhány hónappal ezelőtti ütős zuhanások után sok „amatőr” fejében üthetett szöget, hiszen én is fájóan néztem végig, ahogy a 6-7 ezer forintos szinteken tanyázó OTP részvényei egyetlen hét alatt 4000 forint alá estek le. Azóta volt két érezhető fellángolás is, amivel rövid távon jó érzékkel enterezve akár 15-25 százalékot is nyerhettünk, na de éppen ezek után ütős esések is jöttek, ami ugyanezzel az erővel szépen leszívhatta a pénzforgalmi számlánkat.

Egyelőre az új év oldalazással telik, azonban több igen érdekes fejleményre is felfigyeltem az utóbbi időben, ahogy az internetes sajtó hasábjait olvasgattam. A legfontosabb talán az, hogy a „nagyok” (érts azok, akik kisebb országok egész éves GDP-jét kezelik, és ha ezek begorombulnak, akkor kő kövön nem marad) már koránt sem annyira borúlátók, mint tavaly. Lehet riogatni a népet, hogy meddig tart még a válság, legújabb fejlemények szerint éppen a megmondó hős, Nouriel Roubini professzor véste kőtáblába, hogy még két évig is eltarthat a krízis (és annak reálgazdasági maradványai), de nem szabad elfelejtenünk, hogy akármilyen hosszan tart a gyógyulás, annak be kell következnie.

Minden média a gázkrízistől hangos, minden önjelölt szakértő elmondja a véleményét a témában, múltkor a tévében még egy-két celeb is mély fejtegetésbe bocsátkozott gázfronton. Engem ez az egész úgy különösebben nem izgat, inkább azon gondolkodom, hogy tudok meggazdagodni az orosz-ukrán kakaskodáson. A képlet egyszerűnek tűnik.

Végre elmúlt 2008, minden nyavalyájával együtt, azonban ha jobban körbenézünk még mindig a világégés kellős közepén vagyunk. A válság még mindig javában tart – és egy ideig nem is szabadulhatunk tőle -, ettől függetlenül viszont találhatunk befektetési lehetőségeket a piacon. Gondolatébresztőként most egy nem sokat hangoztatott szegmenssel fogunk foglalkozni, a mezőgazdasággal.

Alapvetően most az élelmiszertermelést vesézzük ki, ami minket szolgál, nélküle az élet nem maradhatna fenn, éppen azért a fogyasztók bármit megadnak a termékekért. Nem csak a nyersanyagpiac szerelmeseinek lehet ismerős a búza, a rizs, a kukorica, és a burgonya, miközben ott vannak például a zöldségek és a gyümölcsök, amik mind-mind bőséges vitamin- és ásványi anyag források.

Nézegettem a magyar befektetési alapok elmúlt éves eredményeit, megpróbáltam kitalálni, hogy volt-e olyan, amivel legalább megmaradt volna a pénzem tavaly. Az adatokat nézegetve (nem nehéz hozzáférni a BAMOSZ honlapján), egészen meglepődtem: a magyarországi alapkezelők alapjainak több mint felével pozitív hozamot lehetett elérni 2008-ban. Ennél azért rosszabbra számítottam, legalábbis mindenhonnan azt hallani, akármihez nyúl az ember, bukik. Hát ezek szerint mégsem.

Régóta szemezek a nyersanyagpiacokkal. Sokat estek, be kellene fektetni. Nyitottam hát egy demo számlát az egyik kereskedési platformon (mégse rögtön élesben kezdjek tüzelni) és három nap  leforgása alatt el is vesztettem a 10,000 eurós kezdőtőke csaknem felét. Egy kicsit elbambultam, na!

Nem kimondottan befektetési téma foglalkoztat már egy ideje, habár kétségtelenül köze van a pénzhez. Ha jobban belegondolok, kis jóindulattal akár még befektetésnek is lehet nevezni, hiszen a mikrohiteleken némi pénzt is kereshetek, meg hasznossá is teszem magam. Az ünnepek közeledte pedig még sajátos aktualitást is ad, de nem kell aggódni, nem szívbemarkoló giccsparádé következik.

Egy kedves barátom írt nekem a közelmúltban egy mikrohitelezéssel foglalkozó szervezetről, és bár korábban is hallottam ilyesmiről, most ástam bele magam kicsit jobban. Röviden összefoglalva: ezek a non-profit szervezetek közvetítőként igyekeznek eljuttatni a fejlett országok háztartásaiban keletkező megtakarításokat a harmadik világ vállalkozóihoz.

Nem túl rózsás a helyzetem, - ha már arra adtam a fejemet, hogy a mostani körülmények között félretegyek -, szinte mindenhonnan bombáznak az akciók, a bombabefektetések, és a soha vissza nem térő alkalmak. Akármerre járok a buszmegállókban, újságokban, az interneten és a tévéreklámokban is azt próbálják sugallni, hogy nem kell itt aggódni, válság ide vagy oda az én pénzem szupermagas kamatokon kamatozhat a különféle bankokban.

Magyar kötvényalappal én eddig csak szívtam, őszintén be kell valljam. No, nem akkorát, mint az orosz részvénypiaci befektetésemmel – az tényleg kapitális bukta volt -, inkább csak úgy, hogy hiába gondoltam korábban többször is, hogy végre beindul a dolog, az élet inkább felülírta a számomra kedvező forgatókönyvet. Majd' két éve úgy tűnt, hogy az akkor túl magasnak tűnő hozamszintek masszív csökkenésével tényleg jó befektetés lesz a magyar kötvény, azután fél év múlva is még csak ígéretes volt, azután meg már egészen extrém módon volt vonzó, de még nem kerestem vele.

De most már tényleg jó lesz, nem vicc.

A Képviselőház tegnap elfogadta a nagy amerikai autógyártók időleges megmentését szolgáló csomagot, bár a republikánusok nem igazán repestek az örömtől, a Szenátus döntése pedig még hátravan. A részvénypiaci befektetők az ügynek különös figyelmet szentelnek, hiszen a GM, a Chrysler, vagy a Ford csődje  az egész amerikai és így a világgazdaságot is még mélyebb gödörbe sodorhatná. A nagyok túlélése jelen helyzetben kulcsfontosságú, azonban csak ideig-óráig tarthat majd. Valakinek buknia kell!

Egyszerűen megőrült az egész világ, képtelenség ugyanis a mostani zűrzavarban megérteni, hogy miért változik a szakértők véleménye a fejlődő országokkal kapcsolatban, akár a széljárás. Ha minden egyes pálforduláskor kaptam volna egy forintot, akkor már rég nem kellene azon gondolkoznom, hogy mi lehet a jövőben a bombabiztos befektetés. A világ mintha két pártra szakadt volna, a népesebb tábor óva int minket a feltörekvő piacoktól ,miközben néhány fekete bárány már életünk legnagyobb beszállásának nevezi az utóbbi piacokat.

A vezető politikusok mind Amerikában, mind Európában próbálnak bűnbakokat keresni - amivel leplezni tudnák a saját hibájukat és felelősségüket -, a csillagok állása miatt pedig most a fedezeti alapok kerültek a figyelem középpontjába. A fedezeti alapok a világon gyakorlatilag teljes titokban tarthatták a működésüket, az egyre nagyobbra növekvő szektor pedig az utóbbi évekre meghatározó szereplővé nőtte ki magát. A reflektorfénybe kerülés azért is érdekes, hiszen az alapok többsége nagyon súlyos veszteséget könyvelhetett el a válság miatt, a tőkekivonásokkal együtt pedig nagyon sok alap tűnhet el, hiszen ha elmaradnak a díjbevételek, akkor egy idő után már nem lesz gazdaságos fenntartani az üzletet.

Elstartolt december, a tőzsdék az elmúlt hetek nagy zakóját követően talpraállni ugyan nem tudtak érdemben, de már legalább nem esnek tovább. Ez is valami, bár azt azért mindenki érzi, hogy nem túl sok! A tőzsdéseknek egy reményük maradt így az év végére, az pedig a Mikulás ralli.

Itt az év vége, lassan illene valamiféle mérleget vonni az esztendő eseményeiről. Volt egy-két jó buli nyáron (talán egy kicsit több is, mint egy-kettő), voltam egy-két európai városban is, ez is oké volt, satöbbi satöbbi. Ezek a kevésbé érdekes személyes részletek, de hogy mit mutat az értékpapírszámlám egyenlege, na az már sokkal tanulságosabb. Döbbenet, komolyan nevethetnékem támadna, ha nem az én pénzemről lenne szó. Persze a nemzetközi helyzet nem éppen a pénzkeresésről szólt 2008-ban, mindenen, még a pénzpiaci alapokon is lehetett bukni, ha éppen úgy jött ki a lépés. Ha pedig emellé még kifejezetten a darázsfészkekbe nyúlkált az ember, mint ahogy én tettem, egész gömbölyű kis mínuszokat lehetett összehozni. Hol szúrtam el, és mit lehet tenni?

Múlt hétfőn újraindult az ingatlanalapok többségének forgalmazása, amit a PSZÁF függesztett fel november 7-én, azaz a befektetők megint vásárolhatnak az alapok befektetési jegyeiből, meg akár vissza is válthatják őket, ha éppen ezt szeretnék. Némi késlekedésre azért fel kell készülnünk, hiszen az alapok elszámolását kilencvennaposra állították át.

A párnaciha, budai villa, aranyrudak helyett, MNYP, ÖNYP, NYESZ nevű intézményekben takarékoskodom öreg koromra. Idén 10 éve, hogy magánnyugdíjpénztár  tag vagyok. Nekem ez akkor logikus választásnak tűnt és még mindig reménykedem abban, hogy ezáltal kicsit több nyugdíjam lesz belőle, mintha az állami nyugdíjalapból kapnám. Ezért is léptem át két éve egy újonnan induló részvénytúlsúlyos pénztárba, hiszen hiszek abba, hogy hosszú távon a részvények nyújtják a legjobb teljesítményt. Az önkéntes nyugdíjpénztári tagságot és a nyugdíj-előtakarékossági számlát többek között a nem elhanyagolható 30%-os személyi jövedelemadó visszatérítés miatt választottam, ami az én esetemben a maximumot jelenti, azaz pénztáranként és évente százezer forintot.

A NYESZ nagy előnye, hogy magam kezelem a befektetéseim. Ennek köszönhetően a NYESZ-ben lévő pénzem értékét úgy ahogy megvédtem a jelenlegi pénzügyi válság közepette, még időben egy pénzpiaci alap befektetési jegyeire váltottam át. Most még kivárok, szeretném akkor visszaváltani részvényekre, amikor már kifelé jövünk a válságból, de még alacsonyak a részvény árak.

Akárhogy is vesszük, az amerikai gazdaság még mindig kulcsfontosságú a világ számára, még ha egyre többen vélik is úgy, hogy ez a válság végképp megtörheti a hegemóniáját. Az elnökválasztás pedig mindig különösen fontosnak tűnik, pláne ha az elnök másik pártból kerül ki. Lássuk, milyen hatással lehet egyes szektorokra az elnökválasztás!

Természetesen fontos szempont, hogy pénzem biztonságban tudjam, de egy kósza gondolat nem hagy nyugodni.

Amennyire a historikus adatokból lehet tudni, az elmúlt 150 év nagy gazdasági válságaiból sokan tudtak hasznot húzni. A gazdagok még gazdagabbak lettek, a szegények még szegényebbek.